Az emberélet véges, a korrupció örök

A címbeli megállapitás első részével aligha lehet vitatkozni. A másodikkal már igen: még nem értük el az „örök idők” végét (a ma születettek sem fogják), az örökkévalóság tehát csak feltételezésként létezik.

Ami viszont bizonyos, hogy az emberiség története folyamán eddig mindig volt korrupció, és létezik ma is.

A Transparency International (kb.: Nemzetközi Átláthatóság) a napokban tette közzé a világ korrupciós állapotára vonatkozó adatait a 180 országból befutott (tehát nem mindegyikből, néhány kisebb vagy egészen kicsike kimaradt) információk alapján.

Ez a Transparency International (a továbbiakban TI) nemzetközi civilszervezet, elméletileg pártatlan, kormányoknak, politikai erőknek, pártoknak elkötelezetlen, megállapításait tehát „tutira” vehetnénk.

Nem veszi mindenki annak, sok kormány például kételkedik abban, hogy a TI adatszolgáltatói objektívek és semlegesek lennének, és erősen tiltakozik megállapításai ellen. Az élen, a legjobbak között végzettek nem tiltakoznak (legalábbis tudomásunk szerint), de hát alighanem ez a dolgok természetes rendje.

De hogyan is működik a TI, amely idén 26. alkalommal készítette el a világ legátfogóbb korrupciós felmérését?

Egyértelműen nem hivatalos statisztikák alapján; melyik ország lenne eléggé balga korrupciós adatainak közzétételére, hacsak nincs a legjobbak között?

A Korrupció Érzékelési Indexet (Corruption Perceptions Index – CPI) 12 szervezet 13 felmérésének és értékelésének felhasználásával készíti el a TI Berlinben székelő központi titkársága. A CPI alapjául szolgáló mérőeszközök szakértők és üzletemberek megkérdezésének eredményeként állapítják meg az egyes országokban a közszektor korrupcióját az állami intézményrendszer, a gazdaság és a társadalom fertőzöttsége alapján.

A korrupció-index a fentiek fényében nem fix, biztos, kikezdhetetlen  valami, hanem egyéni érzékelés dolga. Már többször szóvá tettem magam is: gyakran nem is az igazság (nehezen megmondható, mi az) az igazán fontos, hanem amit annak hiszünk, mert  meggyőződésünk szerint igazítjuk gondolkodásunkat, megnyilvánulásainkat, cselekedeteinket.

Tegyük félre a filozófiai eszmefuttatásokat, térjünk vissza a TI legutóbbi jelentéséhez.

Eszerint jelenleg Románia – Magyarországgal és Bulgáriával kéz a kézben – 44 pontot összesített a korrupciós rangsorban. Amiben a 0 a teljes mértékűt, 100 a teljes mentességet jelentené. Ilyenre mostanáig egyik oldalról sem volt példa.

A 44-es pontszám tehát azt jelzi, hogy úgy hat százalékponttal a fele-fele átlag alatt vagyunk. Európai uniós métékhez viszonyítva ez bizony kevés. Szlovákia 5, Csehország 10, Lengyelország 12 ponttal kapott jobb értékelést a 0–100-ig terjedő skálán. Nem is kell viszonyítanunk magunkat a kimutatásban hagyományosan élenjáró, legkevésbé korrupt országokhoz (Dánia 88, Új-Zéland, Szingapúr, Svédország,, Svájc stb.).

Csak a pontosság és igazság kedvéért: Románia, világviszonylatban, távolról sem tartozik a legkorruptabb országok közé, bár Nyugat-Európában a korrupciós mutató átlaga 66. No de van Kelet-Európa, meg Afrika, meg Ázsia is – és az Amerikai Egyesült Államok sincs éppen a csúcson.

Hogy Ön, kedves olvasó – de még inkább e sorok írója – megéri-e a korrupció temetését, abban egyáltalán nem vagyok biztos. Sőt biztosan hiszem, hogy nem. Ha Románia a mostani 44-ről, mondjuk, 50, 60 vagy pláne 70 pontig feltornázná magát valamikor, már egyenesíthetnénk derekunkat.

Kívánom, hogy érjék meg.

A korrupció – megvesztegetés, ilyen-amolyan visszaélés, adócsalás, nepotizmus stb. – aránya világszerte hatalmas. Nyugat-Európa és az Unió, mondja a TI, a legkevésbé korruptak.

Mi a 44 pontunkkal jóval a „művelt világ” átlaga alatt vagyunk. Meglepetésként hatna, ha nem volnánk.