Az ótemető utolsó sírja

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:EN-US; mso-fareast-language:EN-US;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:72.0pt 90.0pt 72.0pt 90.0pt; mso-header-margin:36.0pt; mso-footer-margin:36.0pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Megbomlott elméje miatt a kivégzéstől megmenekült, de pár hónap múlva a tömlöcében elhunyt Lenkey János tábornok síremlékét 1863 szeptember 8-án szentelték fel a mai tisztviselő telep helyén elterülő ótemetőben. Rózsaszínű, nem túl díszes sírkő emlékeztetett a vértanú főtisztre.

Akkoriban még senki nem gondolt arra, hogy nem ez lesz a hős végső nyugvóhelye. Sőt, mi több a honvédsírkert utolsó exhumált sírja.

A város már a múlt század első évtizedében elhatározta, hogy a betelt  temetkezési helyet felszámolja és a területet építkezés céljaira felparcelláztatja. A sírok egy részét elköltöztették a Felső temetőbe, a sírkert kapujára lakat került. A Lenkey-síremlék a helyén maradt.

A Trianont követő években a gazdátlanná vált sírkő a parcellázást végző munkások gondatlansága miatt kettétört és a nagyobbik fele a földön hevert a gazos temetőben, egy olyan parcellán, amelyet már magántulajdonba adtak. Kegyeletből nem bántották, de mivel az építkezés elkezdődött, felvetődött az a javaslat, hogy a város bocsássa árverésre.

Szerencsére a 24. órában, éppen 75 évvel ezelőtt Lenkey szülővárosának, Egernek a tanácsa elhatározta, hogy hazaszállítja a hős tábornok földi maradványait.

Elkezdődtek az ehhez szükséges a hivatalos tárgyalások.

A román külügyminisztérium közölte a bukaresti magyar nagykövetséggel, hogy nem gördít akadályt az exhumálás és a hamvak hazaszállításának útjába de szükség van az aradi tanács jóváhagyására is. Ennek érdekében az egriek dr. Lakatos Ottó minorita házfőnök közbenjárását kérték.

Dr. Romulus Coţioiu polgármester hajlandó is lett volna a kérdésben segítséget nyújtani, de  az exhumálás kivitelezésében egy sor újabb akadály merült fel.

Mivel a tábornok földi maradványai már nem egy létező temetőben, hanem egy használaton kivüli sírkertben pihentek, nemcsak az új telektulajdonos, hanem az országos műemlékbizottság jóváhagyását is meg kellett szerezni. Még jobban bonyolította az ügyet az a tény, hogy a mártír földi maradványai nem ott pihentek, ahol a kettétört emlékmű hevert, ugyanis onnan közel 30 évvel korábban, a temető bezárásakor kiemelték, hanem egy bekerített tömegsírban Asztalos Sándor és a szabadságharc többi Aradon elesett hősének hamvaival együtt. Nagyjából azon a helyen, ahová annak idején a Búsuló Arad honvédemlékművet felállították. Szükség volt a hamvak beazonosítására, amelyre akkoriban Aradon csak dr. Kara Győző, a Katolikus Főgimnázium  jeles tanára volt hivatott.

A formaságok elintézése, az exhumálás kereken egy évet vett igénybe. Lenkey János tábornok hamvait 1936 május 28-án szállították el Egerbe

Az eseményről részletesen tájékoztató Erdélyi Hírlap riportere arra is felfigyelt, hogy „ Lenkey tábornok Károly bátyjának leszármaztottja, Kiss Irrma is megjelent a búcsúztató szentmisén. Fehér csokrot hozott, mellette búcsúsorok: „ utolsó üdvözlettel.”

A Lenkey-történet utolsó koronatanúja, Kiss Irma varrónő 97 évet élt és 1997-ben hunyt el Aradon.

Lenkey János tábornokra és Ormay-Auffenberg Norbert, valamint Ludwig Hauck vértanúkra a belvárosi minorita templom előcsarnokában Dinyés László budapesti szobrászművész pár éve elhelyezett domborműve emlékeztet.