Balga eszmefuttatás

Ez írás témája tegnap merült fel bennem, amikor a hírügynökségek közzétették, hogy Románia (volt) első női miniszterelnökét, az egyik legnagyobb hazai politikai párt volt elnökét a Román Nemzeti Bank elnökének tanácsadójává nevezték ki.

D. asszony – az ország minden időkben legtehetségtelenebb kormányfője – bravúrosan megbukott (csak az ördög tudja, hogyan kerülhetett, anno, az említett funkcióba), és távozásával nevét igencsak elfelejtette a sajtó, a PSD nőszövetségének elnöksége nem igazán elsőrangú funkció. De most újra berobbant a köztudatba.

Történetesen láttam, tegnapelőtt, a déli órákban, az egyik hazai tévéadónak az RNB elnökhelyettesével készített interjúját. Mit mondjak, számomra kínosnak tűnt – hogy a veterán pénzügyembernek még inkább az volt, csak sejtem. A riporter azt forszírozta, hogy mi indokolta D. asszony kinevezését (tegnap hallottam: havi tízezer lejes fizetéssel) az említett, a zöld energiák felhasználását felkaroló funkcióba. Kínos azért volt, mert a jó szakemberként ismert elnökhelyettes (valószínűleg nem sikerült kihúznia magát a nyilatkozás „megtiszteltetése” alól) nem tudott meggyőző magyarázatot adni a választásra, az érvül felhozottak felét sem hihette el még a kevéssé tájékozott néző sem.

Végül is D. asszony havi tízezer lejes fizetése (egy „jólmenő” nyugat-európai országban tisztességes átlagfizetés) nem végzetes csapás az ország, vagy akár a Nemzeti Bank költségvetésére, ennél tízezerszer nagyobb pénzek is elúsztak már a Dâmboviţán – a fontosabb az volna, ha az egykor üstökösként feltűnt, majd hirtelen lefutott politikus ne okozzon kárt új állásában. Minthogy van egy, a közvélemény listáján jól szituált főnöke, az RNB igazgatója, talán minden rendben lesz.

Nehéz kérdésnek bizonyul az, hogy – a jövőt szem előtt tartva – miként kellene megszervezni, kiválogatni egy jól irányított, jól működő ország köztisztviselői gárdáját, hogy az a lehető legjobban szolgálja a köz javát –  szerintem ez még a jövő zenéje. Tudni vélem, hogy nem az egykori és mai politikai kapcsolatok, „urambátyám-viszonyok”, (érdek)barátságok, rokonságok és egyéb összefonódások, hanem csakis a hozzáértés, a közügyek és a nép java iránti elkötelezettség jegyében.

Persze lehet, sőt alighanem valószínű, mi több, bizonyos, hogy naiv vagyok.

De hát, ha álmodozunk, legalább nagyot álmodjunk.