Béketerv

Ismét nagyméretű diplomáciai offenzívát indított el Donald Trump amerikai elnök az ukrajnai háború leállítását célzó 28 pontos béketervvel. Hasonlóra augusztusban már sor került, amikor Trump előbb Alaszkában tárgyalt Putyinnal, néhány nappal később pedig a Fehér Házban az ukrán, brit, francia, német, olasz és finn állam- és kormányfőkkel, illetve az EU és a NATO vezetőivel.

Akárcsak akkor, Európa ismét zárta sorait, és – néhány ország kivételével – egységesen lépett fel Ukrajna mellett a vasárnapi és hétfői genfi tárgyalásokon, illetve a hétfői EU–Afrika-csúcson. Ritkán látni ekkora szolidaritást az öreg kontinensen.

Az amerikai–orosz titkos tárgyalásokon, Ukrajna bevonása nélkül elkészítet 28 pontos eredeti terv kicsapta a biztosítékot Kijevben és Európa legtöbb fővárosában, sőt, még  Washingtonban is, Trump republikánusai körében. A tengerentúli sajtó leszedte a szenteltvizet az orosz kívánságlistának nevezett tervről, melyet állítólag oroszul írták, és ügyetlenül lefordították angolra. A közfelháborodás akkora mértékeket öltött, hogy Marco Rubio külügyminiszter kínos magyarázkodásra kényszerült, Trump elnök pedig bejelentette, hogy nem végleges dokumentumról, csupán a béketárgyalások kiindulási alapjáról van szó.

Az eredeti 28 pont a hírhedt Ribbentrop–Molotov és a jaltai egyezmény rémségét testesítette meg, hogy a nagyhatalmak ismét a kis nemzetek feje fölött döntenek. Sőt, akár tovább is mennek, 1945 februárjában, a jaltai „békecsúcs” idején, 3 év és 8 hónap Wehrmacht elleni háború után a vörös hadsereg már meghódította fél Európát, Sztálin csupán azt követelte, hogy a nyugatiak jogilag is fogadják el a szovjet hódításokat. Putyin viszont a Donbász ukrán ellenőrzés alatti területeit is követeli, melyeket hadseregének 3 év és 9 hónap alatt sem sikerült meghódítani! 

Az egyezség túlmutat egyszerű területi engedményeken, a javaslat értelmében Kijevnek 600 ezerre kellene csökkentenie jelenleg mintegy 900 ezres hadseregét, és le kellene mondania nagy hatótávolságú fegyvereiről is. A terv továbbá megtiltaná, hogy külföldi csapatok állomásozzanak Ukrajnában, megszűnnének az amerikai katonai segélyek. Ukrajna kötelességet vállalna, hogy nem csatlakozik a NATO-hoz és a NATO sem fogad be új tagokat, Oroszország pedig kötelességet vállal, hogy nem támadja meg szomszédjait. 

Az Ukrajna és az EU részvétele nélkül kidolgozott terv szerint a Nyugat visszafogadná Oroszországot: eltörölnék az agresszió miatti szankciókat, és visszavennék a vezető gazdaságokat tömörítő G8-ak csoportjába. Ukrajna azonban csak nagyon ködösen megfogalmazott biztonsági garanciákat kapna arra az esetre, ha az országot „szándékos, jelentős és tartós” agresszió érné. A Nyugaton befagyasztott orosz vagyonból pedig 100 milliárdot Ukrajna újjáépítésére fordítanának, további 100 milliárdot pedig egy közös orosz–amerikai alapba, mindkét alap felhasználásáról az USA döntene. A legnagyobb felháborodást azonban a tömeggyilkosok teljes amnesztiája váltotta ki.

Az európaiakkal folytatott diplomáciai maraton nyomán Rubio bejelentette, hogy az amerikaiak változtatnak az eredeti javaslaton, Trump elnök pedig reményét fejezte ki, hogy ezek nyomán „valami jó dolog történhet”. Európa közben benyújtotta a 28 pont módosítását tartalmazó javaslatát, mely megőrizné Ukrajna szuverenitását, azon vitathatatlan jogát, hogy ahhoz a nemzetközi szervezethez csatlakozhasson, amelyhez  szeretne, és saját maga dönthessen hadereje méretéről és felfegyverkezésének milyenségérők, mások beleszólása nélkül! A területi kérdések rendezésénél pedig a jelenlegi frontvonalak alapján döntenének, de csakis egy fegyverszünet után, a háborús bűnösök amnesztiája pedig szóba sem jöhet. Amerikai nyomásra az európaiak kénytelenek elfogadni Oroszország visszatérését a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe, sőt, a presztízs jellegű G8-ba is. Trump ugyanis mindenképpen elválasztaná Oroszországot Kínától, az amerikai és kínai szuperhatalmak közötti világelsőségért folyó versenyben ez fontos lenne a Fehér Háznak.