Biztosítókötél

Az Európai Unió állam- és kormányfői tanácsának elnöke, Herman Van Rompuy csütörtök éjjeli sajtótájékoztatóján határozottan fogalmazott: az EU minden szükséges lépést megtesz az euróövezet stabilitásának megőrzésére, sőt három konkrétumot is említett: a döntést a korlátozott szerződésmódosításról, az állandó mechanizmus kereteinek megerősítéséről, az általános gazdasági stratégia folytatási irányainak kijelöléséről.

Ahhoz képest, hogy a 27-ek vezetőinek csütörtök–pénteki összejövetelétől eleve nem vártak igazi áttörést, ha figyelembe vesszük, hogy a csúcs előtt milyen kemény pengeváltásokra került sor az eltérő vélemények miatt, az eredmény nem is olyan rossz. Elvi döntés született ugyanis arról, hogy az EU „állandó pénzügyi stabilitási mechanizmust” – egyszerűbben szólva: készenléti hitelkeretet – hoz létre a bajban lévő, fizetési nehézségekkel küszködő tagállamok számára. Amolyan biztosítókötelet, amit a hegymászók használnak veszélyes útjaikon, hogy egy rossz mozdulatnál ne zuhanjanak menthetetlenül a mélybe. Minthogy az uniós alapokmányban nincs kitétel az eurózóna valamely tagországának súlyos pénzügyi válságára, pontosabban mentőakcióra lehetőség (Görögország megsegítése, csődtől való megmentése ebből a szempontból nem volt teljesen szabályos), az állandó alap létrehozásához a Lisszaboni Szerződést is módosítani kell. A 136. cikkelybe beiktatandó két mondat szerint (ezeket Németország szorgalmazta, amelynek kezd elege lenni mások örökös kisegítéséből) csak szigorú feltételekkel, felelős költségvetési politika felmutatásával lehet az alapból részesedni.   

A fentiekből kitűnik: a döntés csak az eurózóna országaira vonatkozik, ám az állandó alapba való „beszállás” más, nem-eurós országok számára is lehetővé válik. De gyorssegélyre ebből az alapból senki nem számíthat: jó lesz, ha a Lisszaboni Szerződés módosított szövege 2013. január 1-jén érvénybe lép, s az állandó (a mostanit helyettesítő), összesen mintegy 750 milliárd eurós alap 2013 júniusára felállhat. Addig azonban még nagyon sok mindenen át kell esni (többek közt az Európai Parlament, az Európai Központi Bank, az Európai Bizottság véleményezésén), hogy jövő márciusban az újabb állam- és kormányfői csúcson végső döntés születhessen. És az jóformán még mindig csak a kezdet.