Blokkból ért az ember

Hétvégén szomszédok mulatsága volt Aradon. Harmadszorra.

Az egyik panelban a tízedik emeleten a bebuktázott társaság téli síelési emlékeit feszegette. S hogy explicitek legyenek, elővették a léceket, felszerelést, hogy a lépcsőkön lecsúszva mutassák meg egymásnak, miként brillíroztak lefele a hegyről. Az ötödiken a fordulóban elkaszálták Mari nénit. Azonnal elmenekültek, ott hagyták az öreglányt. Mentők, műtét, két nap után azért a lelkiismeret fúrója lyuggatta lelküket, megkeresték a kórházat, hogy vezekelve bocsánatot kérjenek a hölgytől. Mari néni sehol. Hol a néni, keresték? Nővérke: átvitték az idegosztályra, mert váltig azt állította, hogy sízők rontottak rá a lépcsőházban.

Hétvégén szomszédok mulatsága volt Aradon. Szerencsére a fenti sztori vicc, senkit nem ütöttek el részeg lesiklók, Mari néni köszöni, jól van.

Annál rosszabbul a szomszédok. Mert amúgy nem azért gyűltek össze a blokk elé a bankucára, hogy megismerjék egymást.

Hisz jól ismerik egymást. Sőt, a lakók zöme annál jobban utálja egymást. Aradon a szomszédok ünnepe a miccsről, mányéléről és sörről szólt. Ahol a pénzbeszedő főmufti zerge legény vagy leányzó, kipakolta a cuccot és csaptak egy bajrámot. Zabáltak, berúgtak, és a flakonok tartalmától függően marhára szerették egymást.

Csakhogy a szomszédok ünnepe egy nap, az együttlét pedig általában 363.

A kijózanodás megtörtént, a szomszédság próbája pedig nem a rácson percegő hengerdundika és a plasztiksőr, hanem a hétköznap. Érdekes lenne megtesztelni a dolgot, hogy akivel hétvégén összeölelkezve vedeltem, aláírja-e a papírt, ha lekapcsolódnék a központi fűtésről?

Másik.

Én a negyediken lakom – nem én, ez csak hasonlat –, ő a földszinten.

A tetőjavításba mosolyogva beszáll, vagy azt mondja, letakarja szarvasbőrrel az egészet, a földszintig úgysem csorog?

Lecsorog, de ez már másik kérdés.

Mosolygás a padon délután, de csak addig szeretem a szomszédom, amíg valakinek nem sérül saját, kétszoba-konyhás vára, amíg nem kell a szomszédért arrébb tolni a bilit. Amitől nekem nem lesz rosszabb, de neki jobb lesz. És ez vízválasztó, előbuknak az említett várúri allűrök, a betonkalitkás birodalmi váglakszájonkocsogalattamfelettemdöglőpitiáner.

A szomszédok ünnepe Aradon ok az ivásra, hisz jóban-rosszban egymásért önzetlenül, bármikor, bárhol kiálló közösségek nincsenek, vagy ha véletlenül mégis, ott sem az önzetlenség tölti tele munícióval a hajtóerőt. A tulajdonosi egyesület nem több utált, szidott pénzbeszedő alfináncnál.

Ma a blokki világ a bezártságról, a mindenki magért harcoló odúkról szól. Zsonglőrködés a vízórával, fűtés-szabályzóval, napi cél a másik átbaktolása, ha csalok, osszák le mindenkire, csak én röhögjek a fürdőkád árnyékában. Hallgatózás, taktikázás, ki ereszti meg elsőnek a meleg vizet a koloanán, hogy ne én fizessem, amíg melegszik, igaz, ez már szolgáltatási probléma, de ha pénzről van szó, nincs szomszédi szeretet, kizárólag átverés. Ötven baniért, egy lejért is.

A szomszédok ünnepe a legtöbb lépcsőháznál álarc egy sörért.

Mert a szomszédok nagyátlagban ebben a városban úgy utálják egymást, mint faltörő kos a fotócellás ajtót.