Boldogság-mesterkurzus

Úgy egy hete, a boldogság világnapja kapcsán arról filóztam, hogy hol a boldogság mostanában.

Még nem tudván – utólag közölték –, hogy Finnország immár hatodszorra nyílváníttatott a világ legboldogabb országává.

Egy-két alkalom akár véletlennek tekinthető – no de hat biztosan nem.

A boldogság... Szerintem alapvető az ember(iség) szempontjából – mert mi volna fontosabb, mint hogy az ember jól érezze magát a sajáván őrében, saját országában és bízzék a jövőben – tehát boldog legyen?

A boldogság tételesen, pontosan, egyetemesen nem létező meghatározásának – azt sem tudjuk okos, biztos kánonokkal, mi a szép – a fenti félmondat valószínűleg nem tudományos. Nem tudni, csalhatatlanul, mitől lesz boldog az ember, pláne egy egész ország.

Ennek dacára Finnország meghirdetett tíz európai – nyilván fiatal (az ifjúság a jövő letéteményese) számára egy ingyenes utazást, amelynek során tanítják őket a boldogságra.

Hatalmas, ambiciózus elképzelés, amely szerint a boldogság tanítható.

Ha valahol, a hatodszorra legboldogabbnak kijelölt országban.

Kekeckedve mondhatnánk: tíz személy négynapos eltartása egy ország számára nem igazi megterhelés. Még akkor sem, ha a mindössze 5,5 milliós lakosú (amúgy jó, stabil gazdasági helyzetű) Finnországról van szó. Némi malíciával hozzátehetnénk: a reklám, a merkantilizmus elvei szerint számolva a költségek többszörösét hozhatja.

Érzésem szerint (ha másként volna, nem először tévednék) a skandináv állam nem ilyen dimenzióban számol: a legboldogabb ország tényleg azt célozná, ha mások is tanulnának példájából. A legcsodálatosabb állapot nyilván az volna, ha a világ (jámbor óhaj!) boldog lenne. A boldog ember bizonyára nem akar más népeket, területeket leigázni, elfoglalni, igája alá hajtani, nem indítana gyilkos háborút ellene.

Szóval, Finnország tíz helyet hirdet az ún. boldogság-mesterkurzusra idén, június közepén. Egy tó melletti luxusüdülőben, az „ezer tó országában”. Kedves kolleginám megjegyezte: ki ne érezné jól magát egy ilyen ingyen-üdülésen?

No de a mindennapok, amelyek nemcsak ingyenes üdülésből állnak, öt és félmillió lakos többségi véleményét tükrözik.

Egykoron a magyarok, főleg tudósok egy része, a finn–ugor nyelvrokonság felröppenése kapcsán „halszagú rokonságként” emlegették a meggyötört, idegen, svéd, orosz uralom alatti rabságából csak 1917-ben felszabadult, önálló állammá a XXI. század elején lett, s lám, a boldogság megtestesítőivé vált finneket.

De van-e, lehet-e recept a boldogságra? S ha igen, mi lenne az?

A pár napos kurzusok érintik majd többek között az életmód, egészség, dizájn, élelmiszer és jólét témaköröket. Ezek szerint e környéken kell keresni a receptet.

Amúgy egy finn szociológus (hölgy) szerint honfitársainak túlnyomó többsége a természet – nyugalmat, energiát, kikapcsolódást biztosító, a nehézségek ellenére vállaló közelségének, a lakosság egymásba, honfitársaiba vetett bizalmának – közelségének köszönheti a boldogságát.

Annak, például, hogy 12 elvesztett pénztárca közül 11 eljut a tulajdonosához – miközben Budapesten csak nyolc, de így is több mint Berlinben, Londonban, Bukarestben vagy Zürichben.

Ezen felül a tanács: arra koncentrálni, ami minket boldoggá tesz, ne arra, hogy sikeresnek lásson minket a környezetünk! Továbbá: hogyan tehetünk minél többet a bizalom erősítéséért a környezetünkben. Az egészen apró tettek is sokat számítanak, attól kezdve, hogy valakinek átadjuk a helyünket odáig, hogy a tágabb közösség jóllétéért vállalunk társadalmi feladatot.

Van tehát egy finn – a fentieknél nyilván részletesebb – modell.

Tíz kívülálló – (azaz nem finn) fiatal erről idén nyáron tudással gazdagodhat.

Milyenekkel?

Hogy mennyire tudja a tapasztalatokat elterjeszteni, még akkor is, ha tíz vagy több barátjának osztja meg?

De kínai (?) eredetű bölcsesség szerint minden nagy út az első lépéssel kezdődik.

Próbálkozzunk – hátha valamelyik kísérlet beválik…