Boszorkányüldözés

Tetszik, nem tetszik, a mai kor városi asztfaltdzsungelét nemcsak embertársainkkal, hanem az állatokkal is meg kell osztanunk. A kutyákat, macskákat, galambokat mi szelídítettük meg, ezért felelősséggel tartozunk irántuk. Nemcsak a ház udvarán vagy a lakásban tartott házi kedvenceink, hanem a kóbor állatok iránt is, akik az ember felelőtlen, nemtörődöm hozzáállásának köszönhetik hajléktalan sorsukat. Rajtuk kívül is élnek állatok a városokban, mint a galambok, verebek, varjak, amelyeknek sorsa tőlünk függ, valamennyien Isten (ateistáknak a Természet) teremtményei.
Hosszú évek óta toronyházban élek, ahol a kutyákhoz, macskákhoz viszonyulás mindig megosztotta a lakókat. Vannak kutya- és/vagy macskabarátok és vannak mindenféle állatot elutasítók, akik a szúnyogokkal, csótányokkal és patkányokkal együtt minden városban élő állatot kiirtanának, mert zavarják a kényelmüket. Szerencsés esetben ezt a véleményüket megtartják maguknak, de olyan helyzet is adódhat, ahol az állatellenes személyek hangadókként lépnek fel, és megpróbálják az akaratukat rákényszeríteni az állatbarát kisebbségre.
Gyermekkoromban édesanyámtól azt tanultam, hogy az abroszon összegyűlt kenyérmorzsákat se dobjuk el, hanem tegyük ki az ablakpárkányra a madaraknak. Azóta elszaporodtak a városban a kóbor állatok, elsősorban a macskák, amelyeket valakinek etetni, itatni kell(ene), mert ők is Isten teremtményei. Úgy vélem, az emberség fogalmához az is hozzátartozik, hogy az éhezőknek, szomjazóknak enni-inni adunk, akkor is ha „csak” macskák, kutyák vagy galambok. 
A tömbházunk körül mindig voltak kóbor macskák, amelyeket néhány állatbarát etetett, itatott nap mint nap. Egy szerencsétlen, az állatbarátok és állatellenes szomszédaik között kirobbant, majd a lakóközösség levelezőlistáján nyilvánosságot kapott vita miatt hatalmas méretűvé duzzadt, oda jutottunk, hogy a „macskaellenes liga” tagjai (kutyatartók is vannak közöttük) valóságos boszorkány­-
üldözést indítottak a kóbor macskákat etető néhány lakó ellen. Köztük a párom ellen is, olyan „súlyos” vádakkal, hogy a macskáknak kitett étel és víz szemétnek minősül, a macskák összekarmolják az autóikat és hasonlók. A nagyhangú társaság önhatalmúlag betiltotta a kóbor macskák etetését, felszólította a lakóközösség tagjait, hogy „lépjenek fel” (verjék meg őket?) a macskabarátok ellen, megalakították a „macskakommandót”, amely naponta többször körbejárja a toronyházat, és a szemétbe dobja a macskák ételét, kiönti a vizüket. De ez sem volt elég: bizonyítékokat kellett produkálni a macskabarátok ellen, ezért ők maguk szórtak ki macskaeledelnek kinéző bogyókat a blokk köré (a macskáknak nem ízlett), majd egyikük burkoltan a megmérgezésüket javasolta a levelező- listán. Itt tartunk most: a kóbor macskákat etetni merészelő néhány lakóból első számú közellenség lett, akiket legjobb lenne a macskákkal együtt kiirtani, vagy legalábbis elűzni a blokkból és annak környékéről is. 
Az a szomorú, hogy van ugyan állatvédelmi törvényünk (205/2004-es Törvény), de annak betartatását semmi és senki nem biztosítja, a városi kóbor állatok helyzetét 33 év alatt nem sikerült megoldani, de még az állatbarátoknak is boszorkányüldözést kell elszenvedniük „bűnös” hajlamuk miatt. Lehet, hogy megkülönböztető jelet, egy fekete macska képét, esetleg sárga csillagot is viselnünk kell majd, hogy mindenki lássa: bűnösök vagyunk! Ez eddig nem jutott a macskaellenes kommandó tagjainak eszébe, de még nem késő.