Brukenthal, a romángyilkos

A közelmúltban három napra távol voltam Aradtól, egy számomra fontos – ki tudja, ott lehetek-e a legközelebbin? – magyar újságíró-rendezvény kapcsán. Annak idején, 1990-ben aláírtam, lapunk nevében a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, a MÚRE alapítási okmányát, s most, a harminc-, s a sors szeszélye folytán -egyedik évfordulóján szükségét éreztem a részvételnek a Székelyföld kellős közepén rendezett jubileumi megemlékezésen.

Az Aradtól meglehetősen távoleső, jó ötszáz kilométeres út a Szászvidéken keresztül vezet, Nagyszeben, Medgyes, Segesvár érintésével. Szeben előtt véget ér a sztráda (jó, hogy végre addig eljutott), onnan már csak hagyományos utakon lehet közlekedni. Majd negyven éve jártam először arrafelé, gyalázatos állapotú utakon. Ahhoz képest a mostani valóságos paradicsom: nem síma, jó aszfalburkolattal borított ugyan Segesvártól Udvarhely felé és tovább, de kifoltozott-toldozott, használható.

A meglepetés azonban hamarabb következett be, az egykori szász falvak környékén. Hogy a falvak építői, lakói kik lehettek, arról az építékezési stílus egyértelműen vall. Hasonló házakat, jellegzetes „csapott” elő-tetejükkel a Bánságban, Temes, Arad, Krassó-Szörény megyékben is láthatunk, bár ez utóbbiakban a svábok honosították meg.

Ami kellemesen meglepett, hogy az országút melletti helységek (községközpontok, falvak) többsége jól karbantartott, a szász stílusú házak majd’ mindenike mondhatni kifogástalan állapotú, rendezett előtér, sokfelé virágok: már-már nyugati színvonal.

Nagyjából ilyennek képzelném el a jövő vidéki Romániáját.

Háromnapos „kihagyás” után vissza Aradra, számítógép-közelbe – és mit látok: szombaton, szeptember 18-án Nagyszebenben a volt kormányzó szobrának eltávolítását követelték az ott tüntetők.

Samuel von Brukenthalról (1721–1803), Erdély egykori kormányzójáról van szó. A tüntetést szélsőségesen nacionalista román szervezetek, a Calea Neamului (Nemzet útja) és az önmagát „kulturális-hazafias” szervezetként meghatározó Avram Iancu Egyesület hirdette meg.  A demonstráció részvevői, úgy kétszázan, közülük sokan népviseletben, román trikolórokat lobogtattak, és azt hangoztatták, hogy Samuel von Brukenthalnak nem lett volna szabad szobrot állítani, szerintük ugyanis a 18. századi kormányzónak szerepe volt a Horea, Cloşca és Crişan vezette erdélyi román parasztvezérek lázadásának 1784-es elfojtásában, „Le a szoborral!”, „Brukenthal, a romángyilkos”, „Le a gyilkossal”, skandálták. „Ez a mi országunk!” „Tiltakozunk, és követeljük a polgármesteri hivataltól, hogy távolíttassa el a betolakodó szobrát, a volt kormányzó ugyanis közvetlen felelős volt az erdélyi román parasztok elüldözéséért, a lázadás vérbe fojtásáért”, hangoztatta felszólalásában a Calea Neamului elnöke – írja a maszol.ro.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a háromméteres bronzszobrot egy nagyváradi magyar képzőművész tervezte.

A demonstráción részt vett Gheorghe Funar, Kolozsvár egykori, szerencsére levitézlett polgármestere is, aki követelte valamennyi „romángyilkos, betolakodó” szobrának ledöntését; szerinte el kell távolítani többek között az aradi Szabadság-szobrot, Márton Áron püspök kolozsvári szobrát és a Wass Albert írót ábrázoló köztéri alkotásokat.

***

Brukenthal báró szobrát nemrég avatták fel Nagyszeben Nagypiac terén az egykori szász politikus és múzeumalapító születésének 300. évfordulója alkalmából. A báró alapította a Brukenthal-múzeumot, saját palotájában, amely a könyvtárral együtt az erdélyi szászok legjelentősebb tudományos intézményévé vált. A szoboravatón részt vett Klaus Iohannis államelnök (korábban 14 évig Nagyszeben polgármestere), és, méltán, kora jelentős személyiségének nevezte Samuel von Brukenthalt.

A világ napjainkban módfelett megbillent, egyebek közt óriás történelmi személyiségek szobrait döntögetik, vagy ledöntésüket szorgalmazzák.

Eljövőben lenne az apokalipszis?