Brüsszel, Moszkva és Konstantinápoly összecsapása Bukarestben

Egy hónap politikai patthelyzet után Nicușor Dan a besszarábiai származású Eugen Tomac EP-képviselőt bízta meg kormányalakítással, utóbbi pedig tárgyalásokat indított a parlamenti többség kialakítása céljából. Kérdéses azonban, hogy sikerül-e technokrata kormányt létrehozni, miután a PNL és az USR leszögezték, hogy nem támogatnak semmilyen politikai konstrukciót, amelynek a PSD is része, az RMDSZ pedig életképtelennek tekint bármilyen technokrata kormányt. Az államelnök pedig az AUR és egyéb nacionalisták/szuverenisták kormányszerepét ellenzi.

Néhány éve a romániai politikára az instabilitás jellemző, a kormányok gyakran cserélődnek és ingatagok. A jelenlegi parlamentbe is 7 párt jutott be! A megosztottság azonban nem is annyira a pártoktól függ, s még kevésbé az ideológiától, az igazi választóvonal a politikai szemlélet. Jelképesen szólva Brüsszel, Moszkva és Konstantinápoly csap össze.

Erdélyben és a nagyvárosokban nyugati típusú politizálásra vágynak, ahol a pártok a közérdeket szolgálják. Ezen irányzatot az RMDSZ, az USR és részben a PNL képviseli, ők a romániai „Brüsszel”. A Kárpátokon túli vidékeken mély gyökerekkel rendelkező fanarióta szemlélet szerint a politikum csupán eszköz a meggazdagodáshoz. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a „kivernisszi” (görögül: kormányozni) jelentésének eltorzulása, „a se chivernisi” románul azt jelenti, hogy megszedni magát. A PSD ezen irányzat távolról legjelentősebb képviselője, noha a PNL is komoly lépéseket tett, hogy utolérje. Amúgy a PSD kormánybuktatása is erre alapozott, hogy az állam kiszipolyozásában nyakig benne lévő liberálisok cakk-pakk menesztik Bolojant a párt éléről, és visszatérnek a PSD karjaiba, a zsákmányt pedig megosztják, mint a Ciucă–Ciolacu-kormányok idején. A PNL ugyanis megosztott a nyugati és a fanarióta szemlélet között, mindkét irányzat erős a párton belül. Végül az úgynevezett szuverenisták/nacionalisták számára – mint az AUR, SOS és POT – a pontos időt Moszkva adja meg. Legalábbis a vezetők és a meghatározó embereik számára, a pártok „közkatonái” többnyire szerencselovagok, akik csak személyes érdekeiket tartják szem előtt.

A Bolojan-kormányban jelképesen szólva Brüsszel és Konstantinápoly szövetkezett Moszkva ellen. Megbuktatásánál Konstantinápoly fogott össze Moszkvával Brüsszel ellen, szintén jelképesen szólva.

A tágabb romániai társadalomra a politikummal szembeni elégedetlenség jellemző, a 2024-es választásokon protesztszavazás volt a javából. Ez akár paradoxnak is tűnhet, mivel Erdélyben az első világháború előtti régi, szép monarchiai idők óta nem volt ilyen jó a helyzet, mint manapság, a Regátban pedig soha korábban. Az elégedetlenséget immár nem is annyira az anyagi nehézségek okozzák, mint korábban, hanem az igazságtalanság, a korrupció és a komaság. Ez tükröződik a három politikai irányzat szavazóbázisainál is. Az RMDSZ és az USR szavazói testületileg, s a PNL-szavazók nagy része változást akar, felelősebb, tisztességesebb és korrektebb politizálást. Az AUR, SOS és POT dühös szavazói szintén változást akarnak, de ők inkább autoritér, nacionalista és EU-ellenes irányba taszítanák az országot. A PSD szavazói ellenben a jelenlegi helyzet haszonélvezői, ők inkább a rendszer továbbélésében érdekeltek, mintsem megváltoztatásában.

Hogyan lehetne közös nevezőre hozni mindezt? Aligha tudja valaki. Még Nicușor Dan sem, aki a nyugat-pártiak támogatásával nyerte meg a választást egy évvel ezelőtt, és akihez nagy reményeket fűztek, államelnökként viszont inkább a fanariótákhoz húzott, s olykor-olykor a szuverenisták felé is kacsingatott. Mintha mindez nem lenne elég, ráadásnak ott van a mélyállam mindenható befolyása, szinte valamennyi intézményt a vállpántosok uralnak, nyíltabban vagy a háttérből.