Bukdácsoló Európa

Csak a fejét strucc módjára a homokba dugó (ez a mondás csak jelkép, a futómadár sohasem dugja fejét a homokba!) európai politikus és fanatikus liberális polgár állítja azt, hogy a kontinens jó irányba halad. Az évek óta lefele irányuló mutatók a gazdasági csőd előrejelzői, míg a kontinens vezetése elleni megmozdulások, illetve az EU-s tagországokban tartott választások és szinte valamennyi közvélemény-kutatás eredménye a növekvő társadalmi elégedetlenség releváns mutatói. 

Az immár másfél évtizede stabilan konzervatív magyar vezetés olyan példa Európában, hogy több uniós államban a legutóbbi választásokon a nemzeti pártok végeztek az élen. Lásd Ausztriát, Németország több tartományát, Szlovákiát, Lengyelországot, Olaszországot, Franciaországot, legutóbb Csehországot. Igaz, Olaszországot és Szlovákiát kivéve, a többi államban a baloldal összefogott, megakadályozta a nemzeti erők kormányra jutását. Talán a francia államban a leginkább észlelhető a kialakult krízis, legingatagabb a belpolitikai helyzet. Párizsban a legutóbbi választások óta most mondott le a negyedik kinevezett miniszterelnök. (Ő csupán 12 órát volt kormányfő!) Amikor e sorokat írom, még nem tudom, hogy csak a kormány bukott-e meg, vagy az államelnök is távozásra kényszerül. Mert a legutóbbi felmérés szerint a lakosság 80 (!) százaléka kívánja lemondását.

És nem rózsás a helyzet Lengyelországban sem, ahol az EU pártfogoltja, Donald Tusk lakossági nyomásra kénytelen volt falat emelni a keleti határon az illegális migráció megakadályozására. Ezt akarva-akaratlanul megcsodálta ottani látogatásakor Ursula asszony, pedig ő most is a migráció támogatása mellett tör pálcát a parlament szónoki emelvényén. Lengyelország köztársasági elnöke viszont avval fejezte ki véleményét az EU-val kapcsolatban, hogy irodájából (látványosan vagy csendben?) eltávolíttatta az Unió csillagos zászlaját.   

De az Európa Bizottság elnöke alatt is igencsak inog a szék. Nem csak a Patrióta frakció elégedetlen vele. A szocialisták a Donald Trump amerikai elnökkel megkötött gazdasági megállapodást kifogásolják. Azt a 15 százalékos beviteli vámot, amelyet minden európai termékre kivetnek, miközben az USA vám nélkül hozhatja áruit Európába. Ursula von der Leyen olyan megállapodást is aláírt, amelyben nincs is kompetenciája. Hogyan határozhatja meg európai magáncégeknek, hogy mekkora összeget ruházzanak be az Államokban? És hogyan dönthet fegyvervásárlásról egy nem EU-tag ország számára? 

Hiú remény volt azt hinni, hogy a legutóbbi bizalmatlansági indítványt jóváhagyják, mert bizonyos volt, hogy a parlament liberális, néppárti, szocialista többsége most is felsorakozik a védelmére. De addig jár a korsó a kútra… 

Szóval Európa bukdácsol. Gazdaságilag, politikailag, s ha a nyugati országokat nézzük, akkor társadalmilag is. Néhai Kovách Géza tanár úr mondogatta a szocializmusról a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben, hogy nem tudja, mikor, de a rendszer megbukik. Ha egyetlen rés támad rajta, az egész szétmegy, mint a puliszka. Igaza volt! Ő megérte annak a bukását. Remélem én is megérem az Unióét. Vagy legalább a jelenlegi inkompetens vezetőségét.