Bumeráng

Valós politikai és gazdasági földrengést okozott George Simion nagyarányú győzelme a megismételt államelnökválasztás vasárnapi első fordulóján. A politikai porond felbolydult hangyabolyra hasonlít, a tőzsdén eluralkodott a pánik, a gazdaság a csőd szélén az utóbbi évek felelőtlen túlköltekezése nyomán. Egyszóval Románia a szakadék küszöbére sodródott. A cunámiszerű népharag mindenkit meglepett, kevesen saccolták volna, hogy ekkora mértéket ölthet.

Simion csupán kihasználta és cinikusan előnyére fordította a rendszer sorozatos hibáit. Szinte minden más szekértáborban több jelölt küzdött meg a szavazatokért, Simion viszont versenytársak nélkül maradt. Ponta és Antonescu például a hagyományos PSD-s szavazókért küzdött meg, mindegyik annak kb. 40%-t gyűjtötte be. Antonescu ráadásul Nicușor Dannal is meg kellet küzdjön a hagyományosan jobboldali erdélyi és nagyvárosi szavazatokért. Lasconi személyében Dannak is volt kihívója az USR-s szavazatok szekértáborában.

A PSD–PNL-hatalomhoz kötődő rendszer viszont már tavaly októberben kizárta Diana Șoșoacát. Akkor bukkant fel az ismeretlen Călin Georgescu, aki nagy meglepetésre megnyerte a novemberi első fordulót. Tavaly késő ősszel a frusztrált nacionalista („szuverenista”) tábor még megosztott volt, Georgescu és Simion is versenyeztek kegyeiért, előbbi 22,9%-t, utóbbi 13,9%-t kapott. Az Alkotmánybíróság viszont Georgescut nem engedte indulni, szabad pályát biztosítva Simionnak. Amennyiben ő is meg kellett volna küzdjön Georgescuval és Șoșoacăval aligha gyűjtött volna be ennyi szavazatot. A decemberi parlamenti választásokon például szekértábora 3 millió szavazatából az AUR csak 1,7 milliót gyűjtött be, az SOS mintegy 700 ezret, a POT pedig közel 600 ezret. 

Kormánypárti oldalon az erők egyesítése nem vált be, Antonescu lényegesen kevesebb szavazatot kapott, mint az őt támogató PSD, PNL és RMDSZ együttesen a parlamenti választásokon, illetve azok jelöltjei külön-külön novemberben. Történelmi mélypont a két nagy párt számára! A PSD–PNL-koalíció hitelessége zuhant, szavazóbázisaik tömegesen pártoltak át Simion, Ponta, illetve Dan táborához, mondhatni, hogy az RMDSZ mentette meg Antonescu becsületét, a magyar szavazatok nélkül még csúfosabban leszerepelt volna, már ha egyáltalán lehet a történelmi mélypontnál csúfosabb leszereplésről beszélni.

A frusztrált nacionalista táborban az erők egyesítése csak részben volt tudatos, Anamaria Gavrilă POT-elnök szándékosan vonult vissza Simion javára, a másik két vetélytársat a rendszer távolította el. Simion csupán napirenden tartotta az ügyet, ügyesen kihasználta a szekértáborban már-már mártírnak tekintett Georgescu imázsát, illetve titokban örült, hogy megszabadult Șoșoacától, akit ki nem állhat. Undorító stílusával Șoșoacă csupán lejártatta volna az úgynevezett „szuverenista” oldalt, a határozatlan szavazókat pedig elriasztotta volna. A szekértábor szavazatai száma és aránya lényegesen megnövekedett, és utcahosszal nyerte meg az első fordulót belföldön. Külföldön ráadásul megszerezte a rekordnagyságú szavazatok többségét, sőt a Németországban, Olaszországban és Spanyolországban élő román állampolgárok közel háromnegyedét!

A PSD–PNL-rendszer intézkedései bumerángként csaptak vissza.