Csaba atya Szent István-terve

Ki ne ismerné – nemcsak itthon, Erdélyben, hanem az egész Kárpát-medencében, sőt azon is túl – Böjte Csaba atya ferences szerzetes nevét?

Déván hozta létre a Szent Ferencről elnevezett alapítványt, amely árván maradt, vagy nagyon rossz körülmények között élő, nem egyszer szó szerint az utcáról felszedett gyermekeknek ad otthont, biztosítja nemcsak ellátásukat, hanem tanulásukat, szakmai felkészítésüket, tisztességes emberré nevelésüket. „Birodalma” rég túllépett Déva határain, ma Erdély mintegy hatvan helységében mintegy kétezer különböző korú gyermek vallja otthonának az alapítványt, „édes szülőjének” Csaba atyát és munkatársait.

Hogy mekkora erőfeszítéssel, gonddal, munkával jár ennyi gyerekről gondoskodni, valószínűleg el se tudjuk képzelni. Az biztos, hogy kitüntetés (a Magyar Köztársaság Középkeresztje) sohasem került jobb helyre, mint Böjte atyához, akinek azonban a legnagyobb kitüntetés és elismerés „gyermekeinek” mosolya és boldogulása.

A szerzetes, aki munkájában megismerhette a másokon segítés és a siker örömét, most, egyesek számára talán meglepetésként, felnőttekkel kapcsolatos elképzeléssel állt a nyilvánosság elé, elgondolását a Szent István-terv elnevezés alatt fogalmazta meg. A Facebookon olvasható, majdnem másfél újságoldal terjedelmű terv így kezdődik: „Az elmúlt években bejártam széltében-hosszában a Kárpát-medencét, és észrevételeimet, gondjaimat három csoportban fogalmazom meg”.

Az egyik: „nagyon sok gond, probléma van”, „nagyon sok seb is éktelenkedik szülőföldünkön”. „A tények sokszor elkeserítőek, a feladatok sokak szerint meghaladják az erőnket, képességeinket, de mégse hagyhatjuk ernyedten, hogy a folyamatosan pergő hétköznapok szétmarják rendezett világunkat. Tisztségünk, Isten adta feladatunk nem elgyászolni, passzívan elsiratni lassan olvadó értékeinket, hanem megőrizni, alázattal továbbépíteni társadalmunkat, mindazt, mi számunkra fontos, mit őseink ránk hagytak, mi életünk részeként meghatároz bennünket.”

Ebből a helyzetből kiindulva fogalmazza meg Csaba atya javaslatait, az első részt, melyben tágabb környezetünk gondjaival foglalkozik, a „Tündérkert projekt” cím alatt foglalta össze. A második rész a „Roncsház program” nevet kapta, ebben a sok egyszerű ember életét megnyomorító lakáskörülmények javítására, életterének megszépítésére irányuló gondolatait próbálta megfogalmazni. Az utolsó részben egy átfogó „Kárpát-medencei népnevelés” beindítását javasolja, „mely a vágyainkat, álmainkat olyan értékek felé irányítaná, mely valóban boldoggá tudna tenni bennünket, és melyek eléréséért nem kellene egymásnak vetélytársai legyünk”.

Böjte Csaba kifejti néhány konkrét elképzelését mindhárom programmal kapcsolatban. S ha olyan szív-lélek, tettre kész, másokon segíteni hajlandó, a közösségért is áldozó embereket sikerülne elképzelése mögé felsorakoztatni, mint ő maga, az elképzelések nagy részét (sokhoz állami és helyi támogatás is szükséges volna) sikerülne megvalósítani. Csak tettek kellenének.