Csernobil újratöltve

Egész Ukrajna gyászolja az orosz támadásban elhunyt 73 éves asszonyt. Natalia Hodemcsuk nem volt akárki, életében legendának számított, férje, Valeri ugyanis a csernobili tragédia első áldozata volt.

Nehéz tragikusabb sorsot elképzelni, mint a Hodemcsuk házaspárét. A mérnök Valeri Hodemcsuk 1986. április 26-án, a csernobili katasztrófa éjszakáján szolgálati helyén, a 4. reaktorblokk északi keringető-szivattyújánál tartózkodott, amikor 1 óra 23 perckor bekövetkezett a tragédia. Valeri a robbanás színhelyén volt, pillanatokon belül szörnyethalt, a ledőlő betonelemek maguk alá temették, holttestét sosem találták meg. 35 éves volt. Őt tekintik a csernobili katasztrófa első áldozatának, akit közvetlenül a robbanás gyilkolt meg, és nem annak hatásai, mint a többi áldozatot.

Özvegye, Natalia kétségbeesetten kereste férjét, abban a reményben, hogy a sérültek között megtalálja. A helyi kórházban érdeklődött sokáig, majd a moszkvai klinikára is elment, ahová a többi sérültet szállították. Hátha mégis… A sors azonban kegyetlen volt, Natalia 34 évesen özvegy maradt azon az 1986-os szomorú napon, egyedül nevelte fel 13 éves lányát és 12 éves fiát, illetve sokáig gondozta 70 éves anyósát.

A tragédia után Natalia Hodemcsuk Kijevbe került, ahol a hatóságok külön lakótelepet építettek a Csernbilból kimenekítettek számára. Ugyanabban a tízemeletes tömbházban lakott, mint Olekszi Ananenko, aki akár Kelet-Európa megmentőjének is nevezhető. A szovjet hatóságok egy ideig titkolóztak, de nekiláttak a tűz oltásának. Homokkal, vízzel, ólommal próbálták megfékezni azt. Az eredmény egy lávaszerű anyag volt, amely felgyűlt a reaktormag körül, azzal fenyegetve, hogy átégeti az alatta levő betont, s elérte volna a hűtővizet. Amennyiben eljutott volna oda, a felforrt víz gőzzé alakulása nyomán olyan iszonyatos robbanások következtek volna be, melyek legalább 50 millió embert pusztítottak volna el, és Kelet-Európa nagy része radioaktív sivataggá változhatott volna. Egyedüli megoldás csak az erősen szennyezett hűtővíz leeresztése volt, ahhoz viszont alá kellett merülni a radioaktív vízzel telt medencébe, és kinyitni a kapukat. Habár akkor ez úgy tűnt, hogy napokon belüli biztos halállal jár, mégis akadt három önkéntes: Borisz Baranov, Valeri Bezpalov és Olekszi Ananenko, az atomerőmű mérnökei. Alámerültek, kinyitották a csapokat, és 20 ezer tonna víz folyt el, apokaliptikus robbanás nem történt, Kelet-Európa megmenekült. 

A sors velük kegyesebb volt, Baranov 2005-ben hunyt el infarktusban, Bezpalov és Ananenko pedig most is élnek, utóbbi a tömbházát ért minapi orosz támadást is túlélte. „Hálából”, hogy annak idején megmentették fél Európát Zelenszkij 2019-ben Ukrajna hőse címmel tüntette ki őket. A sajtónak és dokumentum-film készítőknek is nyilatkoztak, akik számára a kijevi „Csernobil lakótelep” valós kincsesbánya, a túlélők rengeteg érdekes információval szolgáltak. Többek között Natalia Hodemcsuk is, aki 2020-ban félórás dokumentumfilmben elcsukló hangon, könnyes szemekkel mesélte el a szörnyűséges áprilisi nap történetét. 

Natalia 39 évig őrizte férje emlékét, és rendszeresen látogatta a csernobili zónát, az erőművet, és amíg lehetett, Moszkvában a mityinszkojei temetőben a többi hős csernobili dolgozónak és tűzoltónak 1998-ban dedikált emlékművet. A jövő áprilisi negyvenéves évfordulóra tervezett nagy megemlékezést azonban már nem éri meg, az oroszok meggyilkolták. További hat csernobili túlélővel együtt. November 15-én az orosz támadás nyomán a nő lakása teljesen kiégett, Natalia súlyos égési sérüléseket szenvedett teste 45%-án. Még aznap elhunyt a kórházban.

Az Unian ukrán állami hírügynökség így kommentálta a szörnyű halálesetet:

„Egy olyan asszonyt vesztettünk el, aki átment Csernobil poklán, elvesztette a férjét, felnevelte a gyermekeit, olyan tragédiát élt túl, ami mindenkit megtört volna. Ő azonban állta a sarat. Natalia Hodemcsuk büszkén, méltósággal viselte sorsát. Mindenkit, aki ismerte őt, inspirált az a csendes, nyugodt erő, ami belőle áradt. Most azoknak a hosszú sorát gyarapítja, akiket megölt az orosz terror.”

A több nyelven terjesztett moszkvai propaganda szerint az oroszok nem a testvérnépnek titulált ukránok ellen harcolnak, hanem a gonosz NATO ellen. Valahogy mégis ártatlan ukrajnai civileket gyilkolnak, s csernobil hőseit sem kímélik. Natalia Hodemcsuk 73 évesen követte férjét az örökkévalóságba. Nyugodjon békében, ha már földi életében megjárta a poklot.