Csődmenedzsment

Gyors meghallgatások után a parlament kényelmes többséggel iktatta be az Ilie Bolojan vezette új kormányt. Már nem is nagyon volt indok időzúzásra, miután a koalíciós tárgyalások jóformán egy hónapig húzódtak el az államfőválasztás után, a négy pártot ugyanis nehéz volt közös nevezőre hozni. A kormányprogramról szóló koalíciós megállapodást csak hétfőn délelőtt írta alá a PSD, PNL, USR és az RMDSZ.

Holott a koalíciós tárgyalások nem is annyira politikai tényezőkről, igazságügyi, oktatási, adminisztratív vagy egyéb reformról szóltak, hanem a pénzügyi ámokfutás megállításáról, mielőtt szakadékba rántaná az ország gazdaságát. Egyszóval nem hosszú távú reformstratégiákról vitatokoztak, hanem rövid távú tűzoltásról. Programbeszédében Bolojan mélyreható állami reformokat, költségvetési rendet és hatékonyabb kormányzást ígért, noha a kilátásba helyezett reform legfeljebb a gazdasági nadrágszíj-megszorítások mellékterméke.

A korábbi PSD–PNL felelőtlen kormányzás nyomán a helyzet annyira súlyos, Románia nem halogathat tovább. Ezt már nem lehet eltitkolni, a kormányfő és a koalíciós pártok vezetői szinte egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy fájdalmas megszorító intézkedések következnek. „Vállalom ezt a tisztséget annak teljes tudatában, milyen helyzetben van az ország. A reformokat az állami rendszerrel és a politikai klientúrával kezdjük” – mondta Bolojan.

A PNL ideiglenes vezetőjeként a kormányfő vállalta a felelősséget elődei tetteiért, és nyíltan kijelentette, hogy „bocsánatot kell kérni a polgároktól az ország jelenlegi helyzetéért”. Sorin Grindeanu ideiglenes PSD-elnök is kénytelen volt fél szájjal elismerni, hogy pártja korábbi döntései nagy kárt okoztak az országnak.

A kármentés nem újdonság Romániában, hasonló helyzet többször is előfordult már a rendszerváltás után. Annak politikai számláját azonban mások fizették meg, nem a kár okozói. Most viszont a PSD és a PNL kemény kihívással szembesülnek: saját maguk után kell takarítsanak. Úgy, hogy időközben szavazóbázisaik jelentősen zsugorodtak, a velük szemben felgyülemlett társadalmi düh még gazdasági növekedés idején is jelentős, s alighanem tovább növekszik, amikor a válságot az emberek saját zsebükben érzik meg! Mindezt úgy, hogy a közpénzre kiéhezett politikai klientúrájuk korlátlan étvágyát is kielégítsék valahogy. A PSD például ezért vonakodott sokáig a kormányzás elvállalására, és komoly feltételeket szabott, többek között a kormányfői rotációt 2027 tavaszán. 

Az USR is vállalta a kormányzás felelősségét, noha korántsem leányálom ilyen heterogén koalícióban és ilyen válságos időkben. A Nicușor Dan államfőhöz legközelebb álló és Bolojant kezdettől fogva nyíltan támogató pártként viszont nemigen volt alternatívája. De eleve leszögezték, hogy a mostani helyzetért a két egykori nagy párt a felelős, nem ők.

A koalíciós megállapodás 34 irányvonala között szerepel a költségvetési deficit csökkentésére vonatkozó hiteles terv sürgős elfogadása, az állami vállalatok újraszervezése a költséghatékonyság jegyében, az adóreform, a nagy infrastrukturális beruházások előtérbe helyezése, a speciális nyugdíjak reformja, az energiafüggetlenség, a csatlakozás a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez, hatékonyság és teljesítmény elérése az oktatásban, a transzatlanti partnerség és más stratégiai partnerségek megerősítése, a hadsereg fejlesztése. 16 minisztériumból 6-ot a PSD, 4-et a PNL, 4-et az USR, 2-t az RMDSZ vezet, rajtuk kívül minden kormánypárt miniszterelnök-helyettessel rendelkezik, s az államfő külön kérésére a „román Elon Musk” is miniszterelnök-helyettesi tisztséget kapott: Dragoș Anastasiu lenne a láncfűrészes, aki kirúg, leépít, megszüntet. Lefogyasztja, s aztán gatyába rázza az eltunyult államot. Majd kiderül, hogy megbirkózik-e a feladattal. Nemcsak ő, hanem az egész kabinet, Bolojannal az élen. A kormányprogram ugyanis nagyszerű szándéknyilatkozatnak, a nagy kihívás azonban annak gyakorlatba ültetése.