D.D. úr

Félreértések elkerülése végett: D.D. úr, akiről az alábbiakban szó lesz, nem az, akire az olvasó gondol.

A mi D.D. urunk kitalált személy, egy jövőbeli regény, színdarab, tévéfilm és szappanopera címe.

Nem telik bele sok idő, hamarosan olvashatjuk és láthatjuk, hiszen szerzőjének még tehetségre vagy fantáziára sem lesz szüksége: csak le kell másolnia azt a valóságos D.D. urat, akire az olvasó gondol.

Akinek a szerepét egyébként szintén kitalálták.

Mert az igazi D.D. úr is csak szerepet játszik, mégpedig egy olyan óriási porondon, amellyel jelenleg Románia politikai cirkusza rendelkezik.

Vegyük elő a józan eszünket: történhetne ilyesmi, mondjuk Németországban, Angliában, az Egyesült Államokban, vagy éppen Magyarországon?

Előfordulhatna bárhol a világon, hogy egy mit ugrálsz magánszemély, legyen az akármilyen gazdag, vagy akár magát ország-megváltónak képzelő politikus is, egymaga heteken át sakkban tudná tartani a kormányt, parlamentjével, igazságszerveivel és titkos-szervezeteivel együtt az egész államgépezetet?

D.D. urat, kérem, a valóságost is kitalálták.

Ugyanúgy, mint annak idején Funart és Vadim Tudort.

Akiknek közben lejárt a szavatossági idejük, akik az avult nacionalista demagógiájukkal már nem tudnak szavazatokat szerezni, hát kitaláltak és kreáltak egy új demagógot.

Aki nem azt rikácsolja már, hogy takarodjatok magyarok Magyarországra, mint a Nagy Vezér, azzal sem riogatja az utcán elégedetlenkedő szegényeket, hogy visszatérnek a tőkések és földesurak, mint annak idején Iliescu, hisz sokat változott a világ, ilyesmivel már nem lehet választásokat nyerni 2012-ben.

Azzal viszont igen, ha pénzeszsákokat mutatgatnak a népnek, s azt mondják neki, hogy nem engedik az ország még megmaradt vagyonának elpocsékolását, az továbbra is a nép kezében fog maradni, pusztuljanak a „csokojok”, felkapaszkodott újgazdagok.

D.D.-t, a valódit, régóta készítik fel e nagy fellépésre, s mivel a tévében játszott epizódszerepei sikereseknek bizonyultak, az idei választások előtt elérkezettnek látták az időt, hogy ráirányítsák a rivaldafényeket.

Azt még közvetlenül az abszurd privatizációs színjáték félbeszakítása után nem lehet tudni, hogy milyen lesz az igazi D.D. úr további sorsa.

Abban viszont biztosak lehetünk, hogy a történetét lemásoló regény, színjáték, tévéfilm, szappanopera vastapsdíjra lesz érdemes.

A kérdés már csak az, hogy ki találta ki D.D. urat?