Decemberi gyertyák, mécsesek

Már régen nem szégyenkezem, ha valami megérint és elérzékenyedem.  

Az elmúlt napokban, 20 év múltával egy jeles magyar emberre emlékeztek. Korábban írtam róla, különös módon íródott naplójáról is. Karizmatikus…

„A téli éjszakában kicsi fényes pontok, amíg a szem ellát.”

Gyertyák, mécsesek…

Búcsúzott a nemzet.

Nagyjából két évtized múltán, a napokban, égő adventi gyertyák mellett beszélt egy fiatal pap. Hallgattam, mit mond. Volt egy kis „varázslat”.

 (Elképesztő, olykor még ma is hallok „csuhásokról” beszélni.)

 Néhány mustármag felém is hullott. Nem lettem jobb, nem lettem más, de elgondolkoztam.

 Nem búcsúztatott senkit, biztatott, erősített. Az örömről a boldogságról beszélt. Az elesettekről, az öregekről is.

Hazamentem és olvastam. (Elmélkedtem.)

Az öregség értékéről, az öregedés értelméről.

Konrad Adenauer orvosa nyersen fogalmazott:

– De kancellár úr, én megfiatalítani nem tudom Önt.

– Azt én nem is akarom, csak még sokáig szeretnék öregedni.