Egy napilap halála

A Gutenberg-galaxis hullócsillagai válságos időkben gyakrabban cikáznak az esti égbolton. Hétfő óta közéjük tartozik az egyik népszerű és tartásos román napilap, az Observator.

Üstökösként jelent meg 1997 őszén a forradalom utáni sajtólavina elcsendesedő időszakában, a ’89-es eseményeket átvészelő, címet és mundért váltó domináns többségi napilap alternatívájaként.

Már indulásakor sejtette, hogy hosszú távra tervezi az olvasószolgálatot, szinte mindent másként látott és láttatott, mint elődei. Szándékához tehetséges, fiatal munkatársak közreműködését sikerült megnyernie.

Elkötelezetlen román sajtótermékként a pártklikkek uralta, egyre erkölcstelenebb politikai közéletben, és az egyre kuszább gazdasági érdekszférákban az igazságot és a méltányosságot keresni az új idők újságírójának nemes küldetése. Az Observator így kívánta szolgálni az írott sajtó egyre fogyatkozó táborát.

Már eleve sziszifuszi nehézségekre számíthatott, hiszen e város sajtómúltja azt igazolja, hogy a konzervatív olvasóközönség belefásult az igazság keresésébe, nehezen vált. Átmeneti időkben – és két évtizede abban élünk – ez hatványozottan érződik.

A jó szándékot méltányolhatta az olvasó, de az újság csupán szimpátiából a mai világban nem tud talpon maradni.

Az Observatort is elérte a kitartó gazdasági háttér elfogyásával járó ellehetetlenülés.

Pályatársként a kezdetektől érdeklődéssel követtem nyomon a lap fejlődését. Csúcsidőszakában, amikor Occident néven mellékletettel is megajándékozta olvasóit, elvállaltam egy helytörténeti oldal cikksorozatát. Sose vádoltak szubjektivizmussal.

Örvendtem annak, hogy több neves román értelmiségi állandó külsősként változatossá, színvonalassá tette a lapot.

Volt időszak, amikor közös fedél alatt egy levegőt szívtunk.

Akadt már erre példa a korábbi évtizedekben is, de román, magyar újságíró soha nem került oly közel egymáshoz az „eszmebarikádokon”, mint akkoriban.

Nem volt elég a megmaradáshoz.

Az Observator január 28-án a 4009. lapszámmal együtt „lehúzta a redőnyt.”