Egyiptom

Amitől tartott Hoszni Mubarak, Egyiptom diktátora, az bekövetkezett: a tunéziai forradalom ragályosnak bizonyult, s Kairó utcáin milliós nagyságú tömeg tüntet ellene napok óta. 

A hatalom brutalitása nem maradt el, a rendőrség többször a tömegbe lőtt, hivatalosan közel 100 a halálos áldozatok száma, s több ezer a sebesülteké, noha a nemzetközi sajtó szerint a halálos áldozatoké meghaladhatja az ezret is.

A kulcs a hadsereg kezében van, amely egyelőre hezitál: félig a felkelőkkel szimpatizál, félig Mubarak rendszerét védi.

A 82 éves diktátor kénytelen volt engedményeket tenni, s bejelentette, hogy 30 év uralom után nem jelölteti magát újra a szeptemberi elnöki választáson. Ami az Egyiptommal szomszédos Izraelben komoly fejfájást okoz. Egyiptom ugyanis nemcsak a zsidó állam legfontosabb szövetségese a térségben, hanem az arab világ központja is. A közel 80 millió lakosú ország (1960-ban még csak 26 millióan voltak) földrajzilag az arab világ közepén fekszik, területén található a stratégiailag roppant fontos szuezi csatorna, s Egyiptom az arabok szellemi-kulturális központja, a szélsőséges iszlám szülőhelye, ahonnan ideológiailag táplálkozik a többi arab ország is. Az arab országokban forgalmazott könyvek, kiadványok, TV-műsorok, filmek, zene, stb. kb. 80%-a Egyiptomból származik, egyetemein az egész arab világ fiataljai tanulnak, vagyis a fáraók országának jelentős befolyása van a térségben. Összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a 12 millió, aránylag periférikus elhelyezkedésű Tunéziának.

Csakhogy a politikai helyzet bonyolultabb. Amennyiben sikerül elsöpörni Mubarak rendszerét, alighanem az iszlamisták veszik át a hatalmat Kairóban. Tunéziában ez távolról sem olyan biztos. Stratégiai jelentőségéből kifolyólag Egyiptom sorsdöntően befolyásolja a Közel-Kelet helyzetét. Az iszlamisták viszont a Nyugat esküdt ellenségei. A véreskezű diktátort viszont a forrongó, fiatal egyiptomi lakosság nem tűri többé, s ilyen körülmények között az USA is egyre nehezebben támogathatja.

Véghez viszik-e a forradalmat Kairóban, s tovább terjed-e az az arab világban, amelynek diktátorai bizonyára nem a legnyugalmasabb napokat élik át.

Mert a helyzet mindenütt hasonló: a fiatal népesség (az arab országokban a lakosság fele 30 éven aluli) szembe száll a megválasztatlan vaskezű hatalom egypártrendszerével. (Európában szögesen ellentétes a társadalmi kép: az elöregedő lakosság itt-ott morgolódik a demokratikusan megválasztott hatalom megszorító intézkedései ellen.) A történelemből közismert, hogy a forradalmakat mindig a fiatalok csinálják, nem az idősek, a társadalmi helyzet ott a legrobbanékonyabb, ahol a fiatalok aránya nagy az összlakosságon belül. Hogyan alakul Egyiptom sorsa? Mubarak számára nem maradt túl sok választási lehetőség: ha nem tudja kordában tartani a népfelkelés milliós tömegeit, vagy külföldre kell menekülnie, vagy könnyen kivégzőosztag előtt találhatja magát.