Elhúzódó válság

Nem körvonalazódik megoldás a PSD révén mesterségesen kreált politikai válságra, az USR és a PNL után az RMDSZ sem szavazza meg Adrian Veștea kormányát. Alig néhány nappal korábban Eugen Tomac is ugyanazért bukott meg. 

Nicușor Dan államfő és a PSD mindent egy lapra tett: a közpénz kifosztásában nyakig benne lévő PNL-s fanarióta irányzat eltávolítja a korrekt és reformista Bolojant a párt éléről, és visszatér a PSD mellé. A számítás azonban nem jött be, a „vörös PNL-sek” kisebbségben vannak a pártban, túl kevesen a puccs végrehajtására. Mert az államfő második húzása bizony nyílt felbújtatás volt a PNL-n belüli puccsra. Legfeljebb egy szeletet hasítanak ki a PNL-ből és elszakadnak, mint az ALDE 2014-ben.

Tavaly a nagykoalíció a politikai és gazdasági válság orvoslására jött létre, hogy kordába tartsa az AUR, SOS és POT féle szélsőségeseket, illetve, hogy megreformálja a gazdasági és pénzügyi válságba sodródott országot. Bolojan belenyúlt a darázsfészekbe, felszámolta a bírák és ügyészek kiváltságait, és jelezte, hogy a többi „kiváltságosok” (katonák, belügyiek, titkosszolgálatok) következnek. A közigazgatási pazarlás lefaragása komoly érvágás a PSD-s politikai klientúrának. Az állami cégek átszervezése pedig végképp kicsapta a biztosítékot a PSD-nél, hiszen az „okos fiúk” ezeken keresztül talicskázzák ki a közpénzt magánzsebekbe. Ráadásul az energetikai és a védelmi ágazatokban több milliárd eurós szerződések előkészítése zajlik, amit Bolojan szintén klientúra-mentesen szándékozott kezelni. A közös kormányzás alatt a PSD ott tett keresztbe partnerei reformelképzeléseinek, ahol csak lehetett, már akkor is az ellenzék szerepét játszotta el… a kormányból! Végül pedig a szélsőségekkel fogott össze, hogy megbuktatta saját kormányát.

Nos, elég a hátba-döfésből, szögezte le határozottan a PNL és az USR, kizárva a PSD-vel való együttműködést, s az RMDSZ is melléjük állt. Felelőtlen viselkedésével a PSD – amely egyre gyakrabban szavaz együtt szélsőségesekkel a parlamentben, de nem vállalja fel nyíltan a velük való együttműködést – maga ellen fordította korábbi partnereit. Az eredetileg reformpártinak tartott, de immár nyíltan a PSD-hez húzó (vagy háttérből oda taszított) Nicușor Dan sem hajlandó áldását adni a PSD–AUR és egyéb szélsőségesek koalíciójára, hiába rendelkeznekk de facto parlamenti többséggel.

Hiába hangsúlyozza az államelnök az Európa-pártinak titulált PSD–PNL–USR–RMDSZ-koalíció visszaállítását, Bolojan nélkül a PNL, az USR és az RMDSZ nem hajlandó erre. Sőt, az államfő is hátba döfte őket Veștea váratlan megbízásával, a PNL-, az USR- és az RMDSZ-vezetők is a sajtóból értesültek a kész tényről, az államfő arra sem méltatta őket, hogy értesítse szándékairól. Tíz hónapig, amíg a nagykoalíció létezett, az államelnök az égvilágon semmilyen konkrét lépést nem tett annak megmentésére, a semleges kívülálló szerepében pózolt. A koalíció felbomlása után viszont a PNL-re gyakorolt nyomást, nem a válságot kirobbantó PSD-re. Egy technokrata (Tomac) vagy elvileg liberális vezetésű (Veștea) kormányban a hatalom a PSD kezében lenne, kormányzási felelősség nélkül. Bolojan, Fritz és Kelemen rögtön felismerték az államfő számításait, ezért is utasították el mindkét javaslatát. A legnagyobb parlamenti pártként bízza csak meg a PSD-elnököt, Grindeanut kormányalakítással, hadd vállalja a saját maga okozta politikai válság felelősségét, valósítsa csak meg nagyszerű ígérgetéseit.

Az államfőnek nem sikerült átvenni a PNL irányítását, mint Iohannisnak 2021-ben Cîțu révén. A liberálisok immár nem hajlandók visszatérni a 2024 előtti időkbe. Végül is éppen az akkori átláthatatlan és felelőtlen kormányzás sodorta az országot kettős, politikai és gazdasági válságba.