Eljöhet a nap…

…amikor megállunk a kúton, és nem lesz üzemanyag – olvasom egy anyaországi honlapon egy energetikai szakértő lehangoló véleményét.Tartok tőle, hogy igazat beszél.Aki, mondjuk, harmincöt évvel ezelőtt abban a kiváltságos helyzetben leledzett Romániában, hogy saját személygépkocsit birtokolt, nagyon jól tudja, miről beszél a szakértő, és mit jelentene, ha hirtelen kiszáradnának a benzinkutak. Az 1980-as romániai évek e tekintetben ékes példát nyújtanak.Feltétlenül megbízható ismerőstől: 1980-ban tette le a sofőrvizsgát („egyből”, ami akkoriban sem volt éppen mindennapi), szűk két év múlva pedig, a körülmények szerencsés összejátszása folytán boldog gépkocsi-tulajdonossá vált. Első útja – aradi lévén –, csak úgy, céltalanul, a Hegyaljára vezetett. Aztán hétvégeken – szombaton délutántól, mert akkoriban csak a vasárnap volt pihenőnap – már autós barátaival a megye „festői” tájaira ruccant ki, a vasárnap esti hazatérésig. Kora este indultak, nemsokára – amikor bevezették a „páros–páratlan” közlekedés rendszerét – valamivel éjfél előtt: ha esetleg „elkapják” őket (annyi „útonálló” rendőr persze soha nem volt, hogy mindenütt legyenek, de ki tudja...), már hétfő legyen.Mindehhez járult, hogy a mostaninál tízszer-hússzor kevesebb benzinkutakon az üzemanyagot szigorú kvóták alapján osztották: a nyári időszakban havi legfeljebb 40 litert, a téliekben 20-at. (Némelyek Aradra Nagylakról – ott nem volt benzinkút! –, 50 kilométerről jöttek tankolni, közben havi penzumuk majd’ felét felélték.)Közben, elképzelhetik, csupa dicsérő szlogeneket mantráztak szeretett országvezérükre és rendszerére.Ehhez képest a mostani, erősen ínséges időkben a több európai országban is bevezetett egy tankolásnál legfeljebb 50 liter – némely helyeken már csak 20! – egyenesen földi paradicsom. Mert hát, ugye, fél óra, vagy egy nap múlva is elmehetnek másodszor tankolni.De lehet még rosszabb is, ezt a mostani helyzet előrevetíti.Valamikor, Románia „aranykorában” azzal riogatták a hazai jónépet, hogy kifogyóban vannak a Föld kőolajtartalékai, ezért takarékoskodnunk kell. Nekünk – akik minimális töredékét fogyasztottuk a világ kőolajának. Hát persze, hogy hülyének nézett bennünket a hatalom.Manapság, a kőolaj- és gázárak óriási megugrásának idején – ami felér a világgazdaság szempontjából egy fájdalmas, nehezen gyógyítható haslövéssel – sem arról van szó, hogy hirtelen, ténylegesen leapadtak volna a tartalékok. Csökkenek, kétségkívül, nap mint nap, de nem így, ilyen hirtelen érzékelhető, ilyen drasztikus intézkedéseket követelő módon. A mai állapotok a világpolitikai helyzet alakulásának függvényei, főleg egy értelmetlen háborúé.Az elmúlt napokban a „világ nagyjai”, legnagyobb gazdasági hatalmainak képviselői ismét összedugták fejüket – és újra bebizonyosodott, hogy nagyjából tehetetlenek: vajúdtak a sziklák, és kisegeret szültek. A napokban a világ legnagyobb, legerősebb katonai szervezetének találkozójára kerül sor. Amit ennek eredményeként el tudnék fogadni: egy olyan életrevaló, gyakorlatilag alkalmazható elképzelés, stratégia, amely első lépésben véget vetne egy borzalmas, (majdnem) mindenkinek csak kárt okozó háborúnak, távlataiban pedig megalapozná egy békés egymás mellett élésnek az alapjait.Az emberiséget ugyanis a XXI. század elején számtalan igen komoly veszély fenyegeti, amelyeket együttműködéssel sem könnyű elhárítani.Széthúzással pedig semmiképpen.