Ellentétes hozzáállás

Kaja Kallas, Észtország miniszterelnök asszonya nyilvánosan kritizálta Macron francia elnököt és Scholz német kancellárt, mert szóba állnak Putyinnal, és többszöri, hosszas telefonbeszélgetésekben próbálnak hatni rá. A francia és német vezetők viselkedése jókora elégedetlenséget okozott a Baltikumban, ha az amúgy csendes és visszafogott észtek ezt a nyilvánosság előtt kritizálják.A hevesebb vérmérsékletű lengyeleknél Párizs és Berlin oroszpolitikája már korábban kicsapta a biztosítékot, Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő például lényegében Putyin hasznos idiótájának nevezte Macront, még annak legutóbbi „zseniális” ötlete előtt. Legutóbb ugyanis Macron azt üzente Kijevnek, hogy Ukrajna adja át területének egy részét Putyinnak a békéért. Zelenszkij és az ukrán vezetőség ezt felháborodottan visszautasította. A felvetés Varsóban ugyanolyan felháborodást okozott, mint Kijevben. Lengyelországból azt üzenték a NATO-t agyhalottnak nevező, s önálló európai haderőről ábrándozó francia elnöknek, hogyha már területtel szándékszik jutalmazni Putyin agresszióját (bizonyára a „kőkemény” európai védelem jegyében), akkor adjon francia területeket Oroszországnak, ne más kárára tegye.Varsóban roppant komolyan veszik Ukrajna függetlenségét, ez a lengyel külpolitika egyik alaptétele. Piłsudski marsall, Lengyelország hőse és Európa ideiglenes megmentője már 1920-ban leszögezte, hogy független Ukrajna nélkül az orosz agresszió egész Kelet-Európát fenyegeti. Lengyelország katonai segítséget nyújtott a bolsevik támadás alatt álló, függetlenségét 1917-ben kikiáltó Ukrajnának, 1920-ban a lengyel hadsereg bevonult Kijevbe. A vörös hadsereg ezt ürügynek használta fel Lengyelország megtámadására, noha nyíltan hangoztatott célja kezdettől fogva Európa meghódítása volt a kommunizmus számára – „Párizs és Berlin meghódítására Lengyelország testén keresztül”! Piłsudskinak csodával határos módon sikerült legyőznie Varsó határában a jóval nagyobb Vörös Hadsereget, ez volt az első lengyel katonai győzelem az oroszok fölött kétszáz év után, s egyben Európa utolsó nagy lovassági csatája. Piłsudski ezzel egy nemzedékre megmentette Kelet-Európát a vörös pestistől. Ukrajnát viszont nem sikerült megmenteni, 1921-re teljesen a moszkvai bolsevikok rémuralma alá került, 1922-ben be is kebelezték a Szovjetunióba. A független Ukrajna nyújtotta védelem hiányában később Moszkva folytathatta agresszív terjeszkedését, 1939–40-ben Finnországot, Észtországot, Lettországot, Lengyelországot és Romániát is megtámadta, s területeket vett el tőlük, illetve a balti államokat mindenestől elfoglalta.Lengyelország ezért Ukrajna első számú védőügyvédje nemzetközi szinten, Varsó szinte ugyanakkora erőfeszítést tesz Ukrajnáért, mint maga Kijev. Varsói közbenjárásra az USA bejelentette, hogy korszerű HIMARS-rakétarendszert küld Ukrajnának, harci repülőgépeket viszont nem – Varsó már régóta próbálja rávenni Washingtont, hogy engedélyezze a NATO kötelékébe tartozó lengyel légierő gépeinek átadását Ukrajnának, de az amerikaiak nem hajlandók erre. A washingtoni lengyel lobbi nem mindenható.Varsó – és a balti államok – már az előző, 2014-es Ukrajna-ellenes orosz agresszió idején is kemény fellépést szorgalmaztak, de akkor az USA (Obama) és Nyugat-Európa vérszegény szankciókra voltak csak hajlandók, sőt, Washington jóformán hátat fordított Ukrajnának, átengedve az ügyet Párizsnak és Berlinnek. 2014 óta utóbbiak próbáltak megoldást találni az Ukrajna elleni orosz agresszióra (minszki egyezmények).Roppant ügyetlenül (vagy rosszindulatúan), a franciák és németek főleg Kijevre gyakoroltak nyomást engedményekért, ami nemcsak Kijevben, hanem Varsóban és a balti fővárosokban is kicsapta a biztosítékot. Zbigniew Ziobro, Lengyelország igazságügyi minisztere például szokatlanul kemény hangon vádolta meg Brüsszelt, Párizst és Berlint – sőt, név szerint Schröder és Merkel volt kancellárokat – az ukrajnai háborúért és a lakosság példátlan szenvedéséért. Felelőtlen (inkompetens vagy rosszindulatú) politikájukkal közvetve ugyan, de jelentős mértékben járultak hozzá Putyin diktatórikus rendszerének megerősödéséhez, és személyes felelősség terheli őket „egy olyan szörnyeteg létrehozása miatt, amely manapság nőket és gyerekeket gyilkol Ukrajnában”. Amikor Putyin államterrorizmust folytatott Ukrajna ellen, Merkel az Északi-Áramlat–2 földgázvezeték megépítésébe kezdett (2015-ben), nehezményezte Ziobro, s csökönyösen kitartott mellette, holott nemcsak a kelet-európai országok, hanem az USA is erőteljesen ellenezte! Trump elnök figyelmeztette az EU-t, hogy az orosz energiától való függősség nemcsak stratégiai gyengeséget okoz, hanem közvetve az orosz hadigépezet finanszírozását is jelenti. A Nyugat abban az illúzióban ringatta magát, hogy Oroszország nem veszélyforrás, hanem potenciális partner, legalábbis gazdasági téren, s az orosz medvét meg lehet szelídíteni szorosabb kapcsolatokkal, mit sem törődve a kelet-európaiak véleményével. Utóbbiak nem győzték hangsúlyozni, hogy a sorozatos engedményeket Putyin gyengeségnek tekinti, az Ukrajna elleni agressziójára adott vérszegény nyugati válasz csupán felbátorítja, s további területeket és politikai engedményeket követel. Elnézték neki a Krím és fél Donbasz megszállását, de ettől csak az étvágya nőtt meg, újabb fegyveres támadásba lendült. Aligha meglepő mindezek alapján, hogy a lengyelek után immár a jámbor kis baltiak zsebében is kinyílott a bicska, s nyilvánosan kritizálják Párizst és Berlint. Ha már segíteni nem képesek vagy nem akarnak, legalább vegyék vissza nagyzási ambícióikat, húzódjanak meg csendben és ne okozzanak további károkat.