Előrelépés

Bárhogy is vesszük, sokat lépett előre a román közvélemény az elmúlt húsz esztendőben, nincs igazuk azoknak, akik ezt tagadják.Az idei hazai március tizenötödikei ünnepségeket többségi részről már nem előzte meg dühös sajtókampány, mint a ’89 utáni első években, a 90-es véres marosvásárhelyi események pedig már történelemnek – a történelem csúnya lapjainak – számítanak, olyanoknak, melyekről a fiatalok nem is tudnak, s reméljük megismétlődésük ma már lehetetlen lenne.Igaz, most (már és még) nem tudunk mi, erdélyi magyarok sem mindannyian együtt ünnepelni, de reménykedhetünk már abban, hogy eljön az idő, amikor legalább március tizenötödikén, Szent István napján és október hatodikán félre fogjuk tenni az ideológiai és személyi különbségekből eredő nézeteltéréseinket, s nem fogja senki megszentségteleníteni kokárdás nemzeti érzelmeinket.És az az idő is közeleg, amikor szülőföldünk államától már nemcsak eltűrő magatartást és udvarias szavakat kapunk majd, hanem ez az állam valóban átalakul mindannyiunk államává, amelyben nemcsak megtűrnek, tolerálnak minket, hanem egyenrangú állampolgároknak is fognak tartani.Hiszen a mostani március tizenötödike is alkalmat adott bizonyos politikusoknak és tévéállomásoknak, hogy elcsodálkozzanak nemzeti törekvéseinken, autonómia-igényünkön, megkérdőjelezzék nemzeti szimbólumaink használatának jogát és államhoz való lojalitásunkat.Őket hallgatva az volt az érzésünk, hogy bukaresti, regáti, moldvai és oltyán honfitársaink, bár együtt élnek velünk, kevesebbet tudnak rólunk, mint az eszkimókról, s még annyi fáradságot sem vesznek, hogy különbséget tudjanak tenni erdélyi magyar vezetőnk kereszt- és családi neve között, pedig ezen erdélyi magyar vezetők közül egyesek az ő minisztereik, legmagasabb rangú tisztségviselőik is egyben.Arról nem is beszélve, hogy a VR úgynevezett kulturális szervezet ismét terroristának nevezte érdekvédelmi szervezetünket, ismét betiltását követelte, Funar úr azok letartóztatását, akik a magyar nyelv második, regionális államnyelvvé nyilvánítása mellett álltak ki, Hargita és Kovászna ortodox püspöke pedig a belügyminiszterhez fordult a székelyföldi román kisebbség védelme érdekében.Ám ez utóbbi hangok már erőtlenek.Előítéletei, erőfeszítései ellenére soknemzetiségi államunk jellegét sem lesz képes már sokáig tagadni az elavult többségi politikai osztály.