„Engedmények”

Van tehát új, a kormány felelősségvállalásával elfogadott tanügyi törvényünk, amely a kormányfő értékelése szerint „alapjaiban” változtatja meg a román oktatási rendszert. 

Mondanunk sem kell: nem mindenki hiszi így, és egyáltalán nem véletlen, hogy elfogadása hosszú ideje húzódik, rengeteg volt az ellenzője. Némelyek az eddigi „leggyermekellenesebb”-nek titulálják, az ellenzék pedig sietett bejelenteni: újabb bizalmatlansági indítványt nyújt be elfogadása miatt a kormány ellen.

A törvény egyik „alapvető hiányossága”, mondják, hogy elfogadhatatlan engedményeket tesz a magyaroknak, s a Boc-kabinet a partner RMDSZ kormány melletti szavazatának fizetségeképpen fogadta el. Ami tény: a kormány kétségtelenül megbukik, ha az RMDSZ a napokban megszavazza a bizalmatlansági indítványt, megtartva egy új, a mostani ellenzékből alakulandó kormányban a neki megígért jelenlegi tisztségeit. Persze erősen kétséges, hogy a nemzetiségekre nézve kedvező tanügyi törvény ez esetben megszületik, az ellenzéki reakciók legalábbis nem erre mutatnak.

A 134 oldalas, 365 cikkelyes, a jelenlegihez képest számos lényeges változást tartalmazó törvénynek most csak egyetlen vonatkozásáról, a nemzetiségi oktatásról: mi az, ami olyan nagyon nem tetszik, s ami a nagyon hosszú, számtalanszor félbeszakadt parlamenti bizottsági vitákban is állandóan visszatért?

A legfontosabbak: a nemzetiségi (nem csak magyar!) nyelvű oktatásban a történelmet és földrajzot a nemzetiség nyelvén tanítják a román tankönyv-fordítások alapján (a román nevek, földrajzi elnevezések stb. feltüntetésével); a román nyelv oktatására speciális tanterv alapján kerül sor; ha helyben nincs mód nemzetiségi iskola fenntartására, az állam megtéríti a tanulók utazási vagy bentlakási költségeit; a tantervbe bevezetik a nemzetiség történelmét, hagyományait anyanyelven oktató tantárgyat; a bizonyítványokban anyanyelven is szerepelnek a tanuló eredményei.

Hallatlan, állítják az ellenzők, normális, vélik az arányukban, létszámukban szüntelenül csökkenő kisebbségek. Napnál világosabb ugyanis: az anyanyelvű oktatás (beleértve, például, egy olyan „apróságot”, mint a földrajzi elnevezések ismerete) alapvető fontosságú egy nemzetiség fennmaradásához. Sajnos, távolról sem elegendő.