Étvágy

Drágulnak az élelmiszerek. Nemcsak nálunk, világszerte. Egyiptomban és Tunéziában az alapvető élelmiszerek drágulása olyan társadalmi elégedetlenséget okozott, ami elsöpörte a korábban betonbiztosnak tűnő diktátorokat. 

Egyiptom és Tunézia gazdasági teljesítményei nem tették lehetővé a szubvenció megemelését, az élelmiszerek világpiaci ára viszont jelentősen növekedett.

Mert a kereslet folyamatosan növekszik, főleg olyan népes országokban, ahol jelentős fejlődés zajlott az utóbbi években, amely immár a lakosság életszínvonalát jelentő fogyasztás terén is jelentkezik. Brazília (200 millió lakos), Indonézia (230 millió), India (1,1 milliárd) és mindenekelőtt Kína (1,3 milliárd) lakosságának egyre nagyobb része válik fogyasztóvá. Amely nem elégszik meg a napi egy tál rizzsel, hanem egyre több húst, gabonát, tejterméket vagy gyümölcsöt fogyaszt. Ami jelentősen felvitte a keresletet, s ezáltal az árakat.

A jelenség aligha meglepő. A feltörekvő országok étvágya más téren is megnőtt az utóbbi években. Kőolaj, földgáz, fémek, szinte nincs olyan nyersanyag, amelynek árát Kína határtalan igénye fel ne vitte volna. Hasonló a helyzet számos feldolgozott termék esetében is: a romániai és ukrajnai kohászat azért szárnyalt a válság előtti években – a kilencvenes évek mélyrepülése után – mert a feltörekvő országok kereslete fölröpítette a keresletet és az árakat, Németország tavalyi szárnyalása szintén az oda irányuló export növekedésére vezethető vissza.

Miért lenne más az élelmiszerekkel? Ahol a helyzet ráadásul jóval kedvezőtlenebb. 1960-ban a Föld népessége 3 milliárd volt, manapság megközelíti a 7 milliárdot. Eközben a megművelt föld – a brazíliai őserdőirtás ellenére – az afrikai elsivatagosodás nyomán viszont csökkent, kb. annyival, mint Románia területe.

Sokkal többen vagyunk, a világnépesség egyre nagyobb része jelent fizetőképes keresletet, míg az élelmiszer-termelés jóval kisebb mértékben növekedett, a megművelhető föld pedig csökkent! Tekintettel a tendenciára, aligha meglepő, hogy emelkednek az élelmiszerárak, s tovább fognak emelkedni. Az állami szubvenciók – ott, ahol léteznek – legfeljebb mérsékelik az áremelkedést. Azt is csak egy bizonyos szintig.