Európa pusztulása

Minden megfontolt, logikusan gondolkodó európai állampolgár észleli a keresztény alapokon nyugvó európai keresztény hagyományok fokozatos pusztulásának több évtizeddel ezelőtt elindult folyamatát. Azt, amely az elmúlt évtizedben hihetetlenül felgyorsult. A valamikor keresztény ideológiát valló kontinens súlyos demográfiai és erkölcsi válságba került. Ez a leromlás tagadhatatlan. Kertész Imre (1929–2016), a 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott író már a 2000-es évek legelején így fogalmazta meg észrevételeit a kontinens jelenéről: „Európa kegyelemért könyörög az iszlámnak, csuklik és vonaglik az alázattól (…) Undorít ez a színjáték; Európát a gyávaság és az erkölcsi debilitás pusztítja el, a védekezésre való képtelensége és a nyilvánvaló erkölcsi kátyú, amelyből Auschwitz óta nem tud kikecmeregni (…).”

A fenti gondolatok még a tömeges illegális migráció megindulása előtt születtek. Azóta a folyamat felgyorsult, már-már követhetetlen. Ebben a felgyorsulásban sok politikusnak megvan a maga felelőssége. Mindenekelőtt a terv kiagyalójának, Soros Györgynek, s az első kivitelezőnek, Angela Merkel egykori német kancellárnak. Azóta napnál világosabban kiderült, hogy az európai munkaerőhiányt a migráció nem oldja meg. Sem rövid, sem pedig hosszú távon. A más kultúrával, hagyományokkal, erkölcsi normákkal rendelkező sokmilliós tömeg beáramlása tönkretette mindenek előtt a közbiztonságot. Hol van már az idő, amikor Nagy-Britanniában az angol bobby tiszteletet parancsolló egyenruhában, fején sisakkal, vagy kockás karimájú rendőrsapkával, csak egyetlen gumibottal a kézben tartotta fenn a rendet? És hol van már a skandináv államok közbiztonsága, amikor nem kellett zárni a lakások ajtaját, s a közjárművön felejtett holmit senki sem emeltre el az ülésről? A nyugati országok nagyvárosainak bevándorlók lakta no go zónáiba a rendőrség csak a hadsereg biztosításával mer bemenni helyreállítani a rendet a migránsbandák közötti háborúkban. Még Svédország városaiban is! Arról nem is szólva, hogy ott nem az illető ország törvényei, hanem az iszlám saria előírásai szerint folyik a bírósági ítélkezés. 

Bár a sokmilliós, többségében szakképzetlen, csupán a szociális segélyből élő bevándorló tömeg eltartása hatalmas anyagi terheket ró a nyugati államokra, kihat a lakosság életszínvonalának a csökkenésére is, az illegális migrációs politika az Európa Unióban változatlan. Ezt erősítette meg Ursula von der Leyen is az Európai Bizottság második elnöki tisztségéért mondott, azóta sem változtatott lényegű programbeszédében is. Pedig a hölgynek nem kellene mást tennie csak meghallgatnia az európai közvélemény szavát. Vagy megszívlelnie azt, amit az egyik lengyel képviselőnő az Európai Parlamentben a fejére olvasott. Nemcsak politikusként, hanem anyaként a többgyermekes anyának. Hogy Európában, szülőföldünkön az elhibázott migrációs politikai miatt oda jutottunk, hogy nem merjük kiengedni gyermekeinket egyedül az utcára a migránsveszély miatt. Ha az elnök asszony összeszámoltatná hány ártatlan gyermek esett már áldozatul csak a késes támadásoknak, igen nagy számot kapna. A vádló szavakra az elnöknő egykedvűen mosolygott, a vádló szavak leperegtek róla, mint kutyáról az eső. 

És nem is kellene más nyelvből fordítania, anyanyelvén németül olvashatná el azt a mellbevágó hírt, amit egy osztrák napilap közölt, miszerint Bécs környékén az iskolai tanulók 70 (!) százaléka nem ismeri (szüleik biztatására nem is akarja megismerni!) a német nyelvet. Így megoldhatatlan az iskolázásuk, a pedagógusok tömege mond le állásáról emiatt. 

Feltehetném az Európai Bizottság elnökének a kérdést: mindezek ismeretében mennyi időt vesz majd igénybe a hagyományos Európa pusztulása? Mert nem kell vátesznek lenni ahhoz, hogy megjósoljuk: az öreg kontinens népeinek sorsa megegyezik majd Amerika őslakosságának a sorsával. 

Csak remélem, hogy a kontinensünk megrontóinak, elpusztítóinak legalább nem emelnek majd köztéri szobrot.