Európa sírásója

Orosz propagandával vádolják a lengyelek és a baltiak Angela Merkelt, aki múlt heti budapesti látogatásán arról beszélt, hogy 2021 nyarán Putyin már nem tartotta be a francia–német bábáskodással 2014–15-ben kötött minszki megállapodásokat, ezért újabb személyes tárgyalásokat javasolt az orosz elnökkel. Ráadásul Merkel és Macron nemcsak országaik nevében szándékoztak tárgyalni, hanem az egész EU nevében, Lengyelország és a balti államok viszont ellenezték a tárgyalásokat.

Ahogy várható volt, Merkel újabb megnyilvánulása kicsapta a biztosítékot Varsóban és a balti országokban, miközben Moszkvában dicshimnuszokat emelnek neki. Korábban Merkel többször tárgyalt személyesen Putyinnal, de ettől utóbbi nemhogy alábbhagyta volna fegyveres agresszióit, hanem fokozta. 2008-ban az oroszok Grúziát, 2014-ben pedig Ukrajnát rohanták le, a Merkellel folytatott tárgyalások ellenére, aki mindezt új kőolajvezetékkel jutalmazta. Putyin a Merkel és Hollande akkori francia elnök megkötötte minszki egyezményeket sem tartotta be, ismerte be a volt kancellár asszony. Olyan „ügyesen” megállapodtak! Merkel azonban tovább szándékozott volna haladni a zsákutcában, a francia–német kezdeményezést pedig közös EU-s álláspontnak álcázta volna. Amúgy a nyugatiak gyakran használják ezt a stratégiát, saját politikai vagy ideológiai rögeszméiket közös EU-s „értékként” erőltetik rá a kisebb országokra. 

Merkel Németország és az EU távolról legártalmasabb vezetője, valós sírásója. Ő csinált Adenauer és Kohl egykori tekintélyes jobboldali keresztény-demokrata pártjából balliberális groteszk alakulatot, a migránsválság teljesen felelőtlen kezelésével ő teszi tönkre Európát, csökönyös orosz-függőségi energiapolitikájával pedig válságba sodorta a német gazdaságot és Európa ellátását. Sőt, emberei révén folytatja Európa tönkretevését, az oly kártékony Ursula von der Leyen és Manfred Weber ugyanis Merkel apródjai. Moszkva aligha találhatott volna olyan ügynököt, aki belülről ilyen ügyesen veri szét Németországot és Európát.

Európa azóta is fizeti Merkel téveszméinek árát, jegyezték meg a baltiak, Brüsszelben és Berlinben ugyanis egyértelműen elhatárolódnak a merkeli örökségtől, azóta is súlyos hibái kijavításán dolgoznak. Még a Nyugat kedvencének számító, otthoni ellenfelei szerint német-ügynök Tusk lengyel kormányfő is ellentmondást nem tűrően leszögezte, az Északi áramlat 1 és 2 kezdeményezői és támogatói ma egyetlen dolgot kellene tegyenek: „bocsánatot kérnek és hallgatnak”. 

Saját szarvashibái elismerése helyett Merkel a lengyelekre és baltiakra mutogat. 

A Varsó és Berlin közötti amúgy sem ragyogó viszonyban újabb mosolyszünet következett be, ismét a németek orosz-politikája miatt. A német ügyészség az Északi áramlatok felrobbantásával gyanúsított, Lengyelországban tartózkodó ukrán búvár kiadását kérte. Lengyelország felháborodva fogadta a német kérést, a lengyel külügy leszögezte a kiadásért személyesen Varsóba látogató Scholz akkori kancellárnak, hogy „minden potenciális gyanúsítottat, aki szerepet játszhatott a vezeték megsemmisítésében, ki kellene tüntetni, nem pedig letartóztatni”! Berlin azonban nem hagyta annyiba, éppen Merkel budapesti kijelentései idején kérte ismét a kiadást. Ez nyilván kicsapta a biztosítékot Varsóban, Tusk ismét leszögezte, hogy „nem az Északi áramlatok felrobbantása a baj, hanem megépítésük”. Ukrajnához és a balti országokhoz hasonlóan Lengyelország kezdettől fogva ellenezte az Északi áramlatok megépítését, melyet energetikai Ribbentrop–Molotov-paktumnak neveznek (vagy Schrödertrop–Gazpromov-paktumnak a kezdeményező korábbi német kancellárra utalva). 2005 óta ez volt távolról a legjelentősebb ellentét Varsó és Berlin között. Utóbbi azonban fittyet hányt a lengyelek ellenkezésére, és mégis megépíttette a két vezetéket, jelentősen fokozván ezzel a feszültségeket.

Németország politikája közvetve ugyan, de jelentős mértékben járult hozzá Putyin diktatorikus rendszere és hadigépezete megerősödéséhez. Ezt a lengyelek aligha bocsátják meg a németeknek. Zbignew Ziobro korábbi igazságügyi miniszter egyenesen Schröder és Merkel volt kancellárokat vádolta „olyan szörnyeteg létrehozása miatt, amely manapság nőket és gyerekeket gyilkol Ukrajnában”. Ha a német ügyészek mindenáron ragaszkodnak a büntetőjogi eljáráshoz, akkor Ziobro szerint a korábbi kancellárokat, vagy Frank Walter Steinmaier államelnököt, a korábbi külügyminisztert, az Északi áramlatok lelkes pártfogóját kellene bíróság elé állítani. És mindenekelőtt Merkelt, Németország és Európa sírásóját.