Európai védelmi politika

Nagyméretű katonai együttműködési megállapodást írt alá Kijevben Ursula von der Leyen és Volodimir Zelenszkij, amely az ukrajnai technológiát és találékonyságot ötvözi az európai ipari kapacitással. Az EU–Ukrajna drónmegállapodás célja nem csupán Ukrajna azonnali katonai támogatása, hanem az európai és ukrán hadiipar hosszú távú integrációja is. Ugyanúgy integrálja Ukrajna védelmi kapacitását az EU-ba, ahogyan korábban a közös piac épült fel.

A partnerség egyik legfontosabb eleme a közös EU–ukrán drón- és drónelhárító rendszerek gyártása. A cél a harctéren már bizonyított technológiák gyors tömeggyártása, amelyek alkalmasak drónok és rövid-közepes hatótávolságú rakéták elleni védekezésre. Ez Románia számára is kiemelt cél, Nicușor Dan külön is tárgyalt Zelenszkijjel az ügyben, országunk ugyanis nem pazarolhatja el a méregdrága és korlátozott számú rakétáit az egyre gyakrabban behatoló orosz drónok ellen. Ukrajna idén 10 millióra emeli dróngyártását, később pedig 20 millióra. 

A megállapodás egyik legfontosabb eleme, hogy lehetővé teszi az ukrán drónok gyártását és tárolását az EU területén, amelyekkel biztonságos menedéket nyújt az ukránok számára az orosz csapásokkal szemben.

2028-ra az együttműködés a ballisztikus rakéták elleni elfogórakéták közös fejlesztésére és gyártására is kiterjed, illetve a tüzérségi lőszergyártásra és más kulcsfontosságú hadiipari beszállítói láncokra is. Az előnyök kölcsönösek, Ukrajna hozzáfér a jelentős európai ipari és pénzügyi kapacitáshoz, Európa pedig hozzáfér az ukrán csúcstechnológiához.

A széleskörű megállapodást alig egy héttel az ankarai NATO-csúcs után kötötték meg, melyen Ukrajna megkapta a Patriot légvédelmi rakéták gyártási licencét. Az USA ugyanis beismerte, képtelen elegendő rakétát legyártani, hogy kielégítse az ukránok és a saját készletigényeit is. Az európai gyártási kapacitás tehát e téren is alighanem jól jön Ukrajnának.

Az európaiak is kénytelenek voltak belátni, hogy védelmüket nem bízhatják kizárólag az USA-ra. Trump elnöksége óta a transzatlanti kapcsolatok jelentősen megromlottak, a feszültségek egyre gyakrabban kerülnek felszínre. Trump nemcsak élősködésük miatt haragszik az európaiakra, hanem Grönland miatt is. Sőt, maga a NATO jellegét illetően is szembekerültek. Trump elszabadult fenevadként érkezett az ankarai csúcsra, s rögtön nekiesett a nagy nyugat-európai országok torkának, keményen kritizálva Nagy-Britanniát, Franciaországot, Németországot és a korábbi kedvenc, Meloni vezette Olaszországot, amiért nem álltak az USA mellé az Irán elleni háborúban. Parázs vita is volt emiatt, az európai vezetők figyelmeztették az amerikai elnököt, hogy a NATO védelmi szövetség. Elnevezésébe azért került be az észak-atlanti szókapcsolat, mert 1949-es megalakulása idején néhány európai országnak még voltak gyarmataik Ázsiában és Afrikában, az amerikai védelem azonban csak az európai anyaországokra vonatkozik, a gyarmatokra viszont nem, szögezte le akkor Washington. A védelmi jelleget az 5-ös cikkely garantálja, amely kimondja, ha egy tagállamot külső támadás ér, akkor a többiek kötelesek segítséget nyújtani. Viszont ha bármely tagország megtámad egy másikat, az a támadó privát ügye. Trump pedig éppen ilyen egyoldalú háborút indított Irán ellen februárban, s nem is értesítette erről európai szövetségeseit – a NATO európai tagországainak semmilyen jogi kötelességük sincs segítséget nyújtani az USA egyoldalú háborús kalandjainak. Az már más kérdés, hogy így is az amerikaiak rendelkezésére bocsáthatták volna a területükön lévő NATO-bázisokat, de nem tették, sőt, Spanyolország szélsőbalos kormánya még a légteret is lezárta az amerikaiak előtt.