Ez az irány?

Döbbenten olvasom az Aradi Magyar Napok idei programját. Először az akaszt ki, hogy még a rendezvények időpontját is képtelenek helyesen leírni. (22 SZERDA – értsd huszonkét szerda. Még véletlenül sem „22., szerda” – akár csupa nagybetűvel, ha úgy tetszik –, vagy „szerda, 22.”, esetleg „szeptember 22., szerda”. Pont, vessző? Minek az? Bizonyára csak azért lettek kitalálva, hogy összezavarják a mindent – jobban – tudó fiatal, zseniális elméket. Ezt tanulták az iskolában? A magyar iskolában, melyet hosszú éveken keresztül pátyolgattunk, egy rossz szóval sem illettük, mert a miénk, hát ne bántsuk!?) Túlteszem magam rajta. Aztán olvasom, és javítom tovább.

És nem hiszek a szememnek:

„AMISZ bar crawl Helyszín: Arad központi kocsmái / Időpont: 20:00 óra / Szervező: AMISZ

Megtaláljuk a jót a lebújos pincekocsmában, egy túltolt romkocsmában, egy nyers rockkocsmában, az alteros bohém bárban, a nagy nyári sörteraszban és a hagyományos borozóban is. Egy őszi estén elindulunk a közeli kocsmába, hogy igyunk valamit. És ezt még legalább 11-szer megismételjük... Amikor az ösztöndíj meg a fizu már ott csilingel a bankszámlán nekirugaszkodunk, hogy elverjük mind egy szálig! Ez az a túra, amitől anyukád már gyermekkorodban is óva intett! A teli alkoholos üvegek már küldik a #snapeket, hogy „gyeereeeee igyál meg minket, szeptemberben buliznod kell!” és szerintünk Te sem szeretnéd őket megbántani! Szóval nem fogunk szárazon maradni, így szeptember utolsó hétvégéjén nekirugaszkodunk, hogy felfedezzük városunkat!”

Ezt viccnek szánták? Humoros poén lenne? Jópofáskodás? Annak is silány!

Az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet tényleg arra invitálja a fiatalokat, hogy elverjék „mind egy szálig” a fizut és az ösztöndíjat? Tényleg arra kell buzdítania egy, az RMDSZ égisze alatt működő ifjúsági szervezetnek a fiatalokat, hogy igyanak, amíg a pénztárcájuk, pardon, a bankkártyájuk bírja? Döbbenet! Nem akarok kiselőadást tartani arról, mennyire káros az egészségre az alkohol, hány életet tesz tönkre, hány családot nyomorít meg egy-egy alkoholista, hogy milyen könnyen lehet az egy-két pohár szintjéről a függőség vermébe csúszni. Úgy tűnik, mindez a szervezőknek cseppet sem számít, vagy egyáltalán fel sem merül.

Döbbenet, hogy arra buzdítanak, az ösztöndíjat italra költsék az ifjak! Ezért kell az ösztöndíj? Ez lenne a célja? Egyáltalán érdemes ezek után még ösztöndíjakat osztogatni?

Hogy a buli a fiataloknak fontos, rendben, megértem. De az ital lenne a jó buli egyetlen kelléke? Ha ez manapság így van, akkor az nagyon szomorú! És ez az egyetlen módja, hogy bekapcsolódjanak az Aradi Magyar Napok rendezvényeibe? Nincs semmi más, ami érdekelné őket? Kétségbeejtő!

De ami még kétségbeejtőbb, az az igénytelenség, amelyben lubickolnak, és amelyet a „jó példa” rangjára emelnek.

Elképesztő!

Ez lenne az irány, amerre haladunk? Amerre vezetni akarják fiataljainkat?

Megcsalva érzem magam! Becsapottnak!

Megcsalták a bizalmamat, amit 30 éven keresztül NEKIK szavaztam!