Fecskék, méhecskék

Úgy két hete folyamatosan „lesem” a fecskéket aradi lakásom stratégiai fekvésű helyiségének ablakából –  ha semmittevésemet álcándozandó kibámulok a keskeny ablakon. Sok látnivaló, új pláne nincs.

Úgy tíz-tizenöt éve április közepétől május elejéig akár órákon keresztül figyelhettem a fecskék röptét, elképesztő fészekrakó vagy tatarozó munkásságát.

Gyönyörködtető, öröm volt számomra látványuk, cikázó röptük.

Idén is kíváncsi voltam, hogy itt, Aradon megjelentek-e, miután lapunk régi barátja, Czuth András borosjenői állatorvos (hozzáértő amatőr ornitológus) jelezte még aznap, hogy április 14-én fecskéket látott „körzetében”, többet is egyszerre. (Naponta járja a vidéket, minden, madarakkal összefüggő jelenséget rögzít.)

Nos, a május elseje előtti napon végre (biztosan állíthatom) láttam fecskét Aradon; azelőtt ugyan mintha láttam volna, de hiteles tanúként ódzkodtam volna bíróság elé állni.

E sorok írója – sem amatőr, sem akármilyen szakember nem lévén, ma már napi  tereptapasztalattal sem rendelkező újságíró – az elmúlt napokban, hetekben Arad megyében, meg a szomszédos, más országbeli Békés vármegyében megejtett véletlenszerű kiruccanása folyamán két (számára fontosnak tűnő) jelenséget tapasztalt.

Rengeteg nagy kiterjedésű, aranysárgában tündöklő, gyönyörű repceföldet látott a román–magyar határ egyik és másik oldalán.

Hasonlót valamikor, az „átkosban”, sokkal korlátozottabban tapasztalhatott.

Manapság a repce menő (jövedelmező, bár sok törődést igénylő) növény, sokkal inkább a közönséges búzánál, kukoricánál. (Ez utóbbiakat napjainkban, az ukrajnai dömpingárakkal összevetve, pláne.)

A repceföldeknél tartunk.

Valahol Fazekasvarsánd (románul Olari, újabban a község bejáratánál jelzett helységnévtábla szerint: Újvarsánd) és Kereki (Avram Iancu) felé haladva egy nagy, méhkaptárok szállítására berendezett teherautóra figyelhetett fel a hatalmas repceföld közvetlen közelében az elhaladó.

Háttér-információként: napjaikban a méhészek és a méhek száma drasztikusan csökken kies hazánkban és Európában, miközben a gagyi, mesterséges, az igazi „életelixír” csodás tulajdonságait nem hordozó „mézek” ellepik az európai, köztük román piacokat.

Az idősebbek talán emlékeznek rá: jó negyven éve a romániai (az 1980-as évek közepén többnyire üres) üzletekben mesterséges mézet lehetett kapni. Alkalmanként, persze, mert elkapkodták. Mézszerű kinézésű és édes volt, cukorral készült, a természetes méz semmilyen áldásos tulajdonságával nem rendelkezett.

Ma már ott tartunk, hogy a hazai természetes, ezernyi áldásos tulajdonságú méznek sincs rendes, az erőfeszítéseket, anyagi befektetéseket tisztességesen honoráló piaca; a méhészek egy része feladta a küzdelmet.

A Fazekas- (Új-)varsánd és Kereki (Avram Iancu) közötti, kaptárakat szállító, tartalmazó teherautó talán abszurd módon, ezt juttatja eszembe.

Itt vannak a Románia nyugati részén a végtelen, aranyszínben tündöklő repceföldek.

A méhészeknek aranybánya lehetne, szorgalmas, fáradhatatlan „alkalmazottjaik” számára ideális munkaterület.

Olvastam (vagy a rádióban hallottam?) nemrégiben, hogy az USA-beli Kaliforniában – amúgy a nyugdíjasok paradicsomában – létezik egy óriási, százezer hektárt meghaladó mandulaültetvény.

A növény virágzásakor sok ezernyi USA-beli méhész „kiszáll” a helyszínre a maga, mellesleg az ültetvényes hasznára. A méhek ugyanis, világszerte, óriási szerepet játszanak a beporzásban, egy nagyobb termés elérésében.

Ennek tudatában felteszem, magamnak – és másoknak – a kérdést: miért nincs a napjainkban még virágzó, hatalmas kiterjedésű romániai repceföldek mentén a hazai méhészeknek szilárd bázisa?

Azért-e, mert nem engedhetik meg maguknak, nincs anyagi fedezetük rá?

Talán néhány vagy pár tucat kaptár kiszállításának költségei és logisztikai feltételei – nem lévén erre okos, kigondolt, netalán tán államilag támogatott rendszer – meghaladják egy átlagos „kis” méhész gondolkodásának kereteit?

Hajlok ez utóbbi eszmefuttatás elfogadására.

***

A cím fecskékről és méhecskékről szól. Első pillantásra tán nehezen összefüggésbe hozható dolgokról.

Pedig összefüggenek. Érdemes elgondolkodni fölöttük.