Fejlemények

Alaposan felbolygatták a geopolitikai és gazdasági helyzetet az arab világban zajló zavargások. Ennek fejleményei aligha kedveznek a Nyugatnak, mely vesztesnek ígérkezik.

Politikai téren egyértelműen, mindenekelőtt az arab diktátorok támogatásában kimagasló szerepet játszó USA és Franciaország kerültek rossz fénybe. Nagy Britannia és Olaszország is kínos helyzetbe került, noha nem annyira a diktátorok politikai támogatása, mint inkább a velük kötött üzletek miatt, beleértve a fegyverügyleteket is. S amint országról országra megdőlnek az arab diktatúrák, egyre több koszos ügy kerül felszínre: és alighanem további nyugati országok kerülnek majd kínos helyzetbe.

Presztízs-veszteségük jelentős. Aligha léphetnek fel hitelesen a felkelő arab tömegek mellett a demokrácia támogatóiként, miután évtizedeken keresztül az éppen elkergetett, vagy elkergetendő diktátorokat pártfogolták a stabilitás nevében.

Ráadásul jövőbeli befolyásuk is kérdéses, mivel nem kizárt, hogy éppen a népakarat juttatja hatalomra a Nyugat esküdt ellenségének számító szélsőséges politikai iszlámot.

Kína viszont kevésbé bánja, hogy így alakult a helyzet. Kétségtelen, a kőolaj árának emelkedése rövid távon kedvezőtlenül érinti, hiszen Kína (az USA után) a világ második legnagyobb kőolajfogyasztója. Minden valószínűséggel a többi nyersanyag ára is követi a kőolajét, s Kína étvágya e téren is szinte korlátlan. Csakhogy a világ legnépesebb országa óriási tartalékokkal rendelkezik, amelyekből mások hitelezésére is jut. Míg a Nyugat tartalékait jobban megviselte a világválság, s emiatt a kőolaj és egyéb nyersanyagok árának emelkedése még érzékenyebben érinti.

A Nyugat akár megtartja, illetve visszanyeri politikai befolyását az arab világban – ami jelentős ráfordítást feltételezne részéről –, akár elveszíti azt a politikai iszlám előtt, nem tetszeleghet a nyertesek fényében.

Viszont bármely változat is következne be, kedvezően hatna Kína nagyhatalmi ambícióira.