Fekete március

Hosszú évtizedek után 33 évvel ezelőtt ünnepelhette meg végre szabadon az erdélyi magyarság március 15-ét. Az öröm azonban nem tartott sokáig, négy nappal később tört ki a marosvásárhelyi véres etnikai összecsapás, a fekete március. Azóta több, mint három évtized telt el, de senkit sem vontak felelősségre annak értelmi szerzői közül. Jóllehet régóta világos, hogy mesterségesen, felülről szított összecsapás volt, melynek részvetői csupán figurák voltak a sakktáblán. De ki mozgatta őket? Hiszen a hodáki és a libánfalvi román parasztokat valaki megszervezte, felfegyverezte, s az őket Marosvásárhelyre szállító buszok sem az égből potyogtak, hanem valaki rendelkezésre bocsátotta.Diverzió volt a javából. Felülről megszervezett manipuláció. Az 1989-ben utcára vonuló, diktatúrát megdöntő nép valódi rendszerváltást követelt. 1990 elején rendszeresek voltak a forradalmat ellopó, hatalmuk átmentésére törekvő kommunisták és szekusok elleni megmozdulások. Csúcspontja a március 11-én kiadott temesvári kiáltvány volt, melynek nyolcadik pontja egyértelműen követelte a szekusok és a pártaktivisták – azaz a hatalmat megszerző/átmentő klikk – kizárását a közéletből.Januárban és februárban Iliescu és szekus bandája szervezett ugyan „bemelegítő” jellegű, kisebb bányászjárásokat, márciusban valamivel sürgősen el kellett terelni a közvélemény figyelmét a temesvári nyolcadik pontról. A magyar kártya kézenfekvőnek bizonyult, s a hosszú évek után először megünnepelt március 15. jó kiindulópontnak. Hármas célt értek el vele.A robbanásig feszült társadalmi ellentét ezáltal a kommunisták–demokraták síkról azon nyomban magyar–román szintre terelődött, az egész ország csak arról beszélt. A nemzeti ellentét lázába terelt nép elsiklott afölött, hogy március 26-án hivatalosan megalakult a Securitate utóda, a SRI, vagyis Iliescuék második célja. Végül a marosvásárhelyi kétnapos „esemény” megszervezése és kivitelezése amolyan főpróba volt a három hónappal későbbi, bukaresti nagy bányászjáráshoz.Ezt eredményezte a marosvásárhelyi vérengzés, amelyben 3 magyar és 2 román életét vesztette. Iliescunak és szekus bandájának megérte, hatalmuk megszilárdult, céljaikat elérték, úgy, hogy hajszáluk sem görbült 33 év alatt, sőt, fontos politikai, gazdasági és médiapozíciókat szereztek!33 év után a társadalom már jóformán meg is feledkezett a marosvásárhelyi fekete márciusról. Holott ideje lenne végre megtudni az igazságot. S felelősségre vonni a vérengzés tulajdonképpeni értelmi tetteseit. Hogy a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó bitorlók soha se rúghassák fel többé Erdély etnikai békéjét.