Fél századdal a reformáció után

Egyre többet beszélünk, hallunk arról, hogy világszerte a vallási türelmetlenség és üldözések korát éljük. És sajnos, tény, hogy a világon a legüldözöttebb vallás a keresztyénség. Krisztus követőit majdnem minden más nagy vallás hívei üldözik, de vezeti a listát az iszlám. Valamikor, Krisztus után pár esztendővel az ókori Rómában, és általában a világ minden birodalmában „az emberiség ellenségeinek” kiáltották ki Jézus követőit, üldözték és halomra gyilkolták őket. A keresztyénség azonban túlélte ezt a kort.

A vallási türelmetlenségnek azonban később is voltak lángoló korszakai – itt, Európában. Az idén 500 éve kezdődött reformációt követő századokban Jézus hívei Jézus nevében estek egymásnak, véres háborúkban, évszázadokon át. De alig fél évszázaddal a Luther által elindított reformáció után volt Európának egy kicsiny kertje, ahol békét kötöttek egymással azok, akik ugyanazt az Istent imádták különböző rítusok szerint.

Kedves Olvasó! Kérdezzünk meg egy átlagos magyar polgárt – vagy akár átlagon felülit –, mi jut eszébe Torda város nevének hallatán. Nos, a listavezető a Tordai hasadék... Nem csoda, hisz csoda... (Na jó, keveredjünk ki a képzavarból...) Még valami? Hosszan töpreng, aztán dereng valami: a sóbánya, nem? De igen. Az is. Más semmi? Semmi.

Pedig a XVI. századi Európa, sőt a világ példátlan nagy eseménye zajlott ott éppen 449 évvel ezelőtt az egyik tordai országgyűlésen.

1320-tól összesen 128 országgyűlést tartottak Tordán, de az adatok hiánya miatt a számukat nem tudjuk pontosan megmondani, mert sok ezek közül ismeretlen előttünk, főleg az Árpád-házi királyok idejéből.

A legjelentősebb azonban az 1568. január 6. és 13. között tartott országgyűlés. Itt mondták ki először a világon a reformáció után a vallás és lelkiismereti szabadságot az unitáriusok, reformátusok, lutheránusok, katolikusok számára. Ez az esemény volt a vallásszabadság legelső törvénybe iktatása a világtörténelemben!

Lássuk, mi történik Európában ebben az időben? Küszöbön a 30 éves háború – amely vallásháború volt a javából –, Franciaországban Szent Bertalan éjszakáján (1572. aug. 24.) lemészárolják a hugenottákat, 1531-ben a német protestáns fejedelmek szövetséget kötnek V. Károly ellen, 1534-ben VIII. Henrik angol király létrehozza az anglikán egyházat.1542-ben III. Pál újra működésbe lépteti az inkvizíciót, amely Spanyolországban 1834-ig működik. Európa népei és uralkodói egymással háborúznak, és nem veszik észre az egyre közelebbről leselkedő török veszélyt.

Mohács után, a Drinápolyi béke évében Európa egy kicsiny zugában megszületik az első törvény a vallási türelemről. A XVI. században megtartott erdélyi országgyűlések szívesen foglalkoztak az egyházak helyzetével. A rendek tudomásul vették, hogy az addig egyeduralkodó katolikus egyház mellett megjelent a lutheranizmus (1557) és vannak követői a svájci hitvallásnak is (reformátusok, 1564). Már az 1557 nyári tordai országgyűlés arra az álláspontra helyezkedett, hogy „Mindenki olyan hitben éljen, amilyenben akar, ha ezt a más vallásúak háborgatása nélkül teszi”.

Ezt a gondolatot az 1560-as évek diétái továbbvitték, mígnem az 1568-as januári országgyűlés eljutott mindennemű „közismert vallás” – beleértve az antitrinitáriusokat is – védelméig. Kimondta, hogy a prédikátorok saját lelkiismeretük szerint tanítsák a népet, mindenki olyan prédikátort fogadhat magának, amilyent óhajt.

S miért éppen Erdélyben mondották ki először a reformáció után a vallás és a lelkiismeret szabadságát? Azért, mert Nyugat Európában a reformáció tájegységekben valósult meg: például Anglia anglikán, Szászország lutheránus, a svájci városok reformátusok lettek. Erdélyben ez olyan rövid idő alatt zajlott le, hogy ugyanazon városban, faluban egyesek megmaradtak katolikusoknak, mások lutheránusoknak, ismét mások reformátusoknak, és voltak olyanok is, akik az unitárius vallást választották.

Európa ma ismét vallási háborúk küszöbén áll. A beözönlő, egyes európai vezetők által pártfogolt és erőszakkal betelepíteni akart muzulmán tömegek és az egyre inkább szekularizálódó keresztény-keresztyén Európa népei között egyre nagyobb feszültség bontakozik ki.

Szükség volna ma is arra a türelmes józanságra, amelyet 1568-ban tanúsítottak a rendek Tordán. Ám szigorúan a kölcsönösség jegyében!