Felajánlás

Szombati rendkívüli kongresszusán a Szociáldemokrata Párt (PSD) kifejezte akaratát arra nézve, hogy „véget vessen a széthúzás éveinek” a különböző társadalmi kategóriák között (a párton belüli széthúzásnak nem sikerült véget vetni), egyúttal felvállalta a román nép megmentőjének szerepét. Amihez már csak a jelenlegi hatalom megbuktatására, előrehozott választások kiírására és megnyerésére van szükség. 

Addig is komolyan készülnek: szombaton elfogadták a kereken száz pontos kormányzási programot – leglényegesebb előirányzatai a progresszív adó bevezetése, a jelenlegi hatalom által felkarolt (és nagy társadalmi ellenállást kiváltott) törvények hatályon kívül helyezése már „a hatalomra jutás első napjától, hetétől, évétől kezdődően”.

A PSD, meglovagolva az ország jelenlegi közhangulatát, az istenek oltárára helyezte magát, remélve, hogy áldozata tetszésre talál. Nem választott rossz időpontot, hiszen nehéz helyzetben törvényszerű, hogy az elkeseredett tömegek, akár a múlt feledésével, könnyen a valamilyen alternatívát ajánló mellé szegődnek. Persze kérdés, hogy a PSD „azonnali intézkedései” valóban segítenének-e az ország talpra állításában, vagy nem többek közönséges demagógiánál. Az emberek egy része még emlékszik arra, nem volt nagyon rég, amikor a szocdemek a jelenlegi kormánypárttal együtt voltak hatalmon, és nem váltották meg a világot. Bár most azt mondhatja a PSD: azért nem, mert nem hagyták. Volt azonban idő, amikor egyedül, vagy kis pártokkal koalícióban kormányozva sem tudta biztosítani magának a hatalmon maradáshoz szükséges társadalmi szimpátiát.

Az egykori pártelnök, az övéi körében kegyvesztett jelenlegi szenátuselnök a kongresszust megelőzően a párt vezetőihez intézett levelében arra figyelmeztetett: a PSD nincs felkészülve a hatalomátvételre, az elmúlt 200 napban nem tudta meggyőzni Románia népét arról, hogy igazi alternatíva lehetne. Szavára azonban senki nem figyel, vagy ha igen, lehurrogja –, a szociáldemokraták most annak örülnek, hogy a más ellenzékiekkel közösen előterjesztendő újabb bizalmatlansági indítványuk parlamenti megvitatásának napján a szakszervezeti tagság – mint vezetőik ígérték – az utcán lesz, s a kettős nyomás reményeik szerint a mostani kormány bukásához vezet.

Hogy azonban mi lenne azután, az az igazi kérdés.