Felelőtlen városgazdálkodás

Naponta járok a Vaslakat ház környékén. Bevallom, nagyon lehangoló látvány a két évszázadosnál idősebb épület agóniája. A ház lakatlan, ajtóit bezárták, földszinti ablakait részben bedeszkázták. A vakolat hámlik, a Kuncz Aladár (korábban Zoltán) utca felőli sarkán kétujjnyi széles repedés. A földszinttől az emeletig. A Winkler-ház névre hallgató épületet 1815-ben építették egyemeletesre, 1851-ben húzták rá a másodikat. Ebben volt 1849 után az osztrák titkosrendőrség székhelye, majd itt nyitotta meg műtermét Böhm Károly festőművész, akinek Paál László volt a leghíresebb tanítványa. 

Nézegetem az épület sarkán kialakított fülkét, amelyben a város egyik nevezetessége, a vastuskó állt.  A tuskót a bécsi származású építtető rendelte meg az osztrák fővárosban található hasonló mintájára. A tuskóba a városba érkezett valcoló (vándorló) lakatos- és kovácslegények verték a saját céhük jelével ellátott szegeiket. A vastuskó leírása bekerült Tóth Béla a Magyar ritkaságok című, 1899-ben kiadott könyvébe. Nem véletlenül, mert a vidéki városok közül csak Arad és Temesvár rendelkezett hasonlóval. Vagy negyedszázada az aradit ellopták, de rövid idő alatt megkerült, restaurálták, s (méltán) bekerült az aradi múzeum állandó kiállításába. Azóta helye üresen tátong. Eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha abba törhetetlen üveg alá beillesztenénk annak a másolatát egy magyarázó szöveg kíséretében. Vajon hány turistacsoport jönne meglátogatni a szemben lévő zsinagógával egyetemben?

Elgondolkozom, hogy a mindenkori városvezetés milyen felelőtlenül sáfárkodik a város kincseivel. Olyasmivel, amit a régióban egyediként „aradikumként” mutogatni kellene a hozzánk látogató turistáknak. Azok között, ami még megmaradt az épített örökségünkből. A Flórián-kápolnát (immár 275 éves lehetne), a II. József császárt (nekünk Kalapos király) vendégül látó Wiener Cafét. A legrégebbi megmaradt aradi lakóépületet (Ficzay Dénes állítása, a Heim Domokos – Hal – téri Török házat) legfeljebb képről tudjuk mutogatni. Mindhármat az utóbbi fél évszázadban, a szemünk láttára tüntették el a föld színéről. Közülük az elsőt bontási engedély nélkül a kommunista titkosrendőrség, bár az szerepelt az országos műemléklistán. Az utóbbi kettőt már a rendszerváltás után, a Városháza illetékes hivatala jóváhagyásával. A lebontásra rábólintó szakemberek többsége nem a város szülötte, nem is ismerte annak történetét. Vagy ha igen, akkor legfeljebb csak annak az utóbbi évszázadát. 

És nagyon sokan aggódunk még három olyan épületért, amelyek hozzátartoznak a város történelméhez: a régi színházért, a Fehér Kereszt szállodáért és a Cloșca (Szent László) utcai Urbán-villáért. A régi, több mint kétszáz éves színház Délkelet-Európa legrégebbi még álló kőszínháza. Évtizedek óta egyetlen lépést sem tettek sem állagának a megőrzéséért, sem a felújításáért. A Fehér Kereszt szálloda Liszt Ferenc, ifj, Johann Strauss, Elisa Circa, Johannes Brahms koncertjeinek színhelye volt. Emléktáblát is avattak a falán. Csak a földszinti üzlethelyiségeit használják. Az Urbán-palotát Steirner József műépítész tervezte a megye akkori főispánjának megrendelésére. A város egyik legszebb szecessziós stílusban épített lakóháza. Évtizedek óta lakatlan, jelenlegi tulajdonosai szándékosan hagyják szemünk láttára tönkremenni. Már olyan állapotban van, hogy a járdát kordonnal kellett elkeríteni, úgy hull róla a vakolat. Siralmas állapotáról a mellékelt fénykép is árulkodik. Történik anélkül, hogy a városi illetékes hatóságok közbelépnének. Pedig sokan figyelmeztették őket, többek között a Pro Urbe városvédő Egyesület is. Mindhiába!

Ha a felsoroltakat a jelenlegi látnivalók (városnézés, múzeumok, hegyaljai gasztrotúra) mellé, közé illesztenénk, akkor akár több napos programot is kínálhatnánk a hozzánk látogatóknak. A vár évtizedek óta ígérgetett átvételét és polgári használatának lehetőségét már nem is említem. 

Reméljünk valami kezdeményezést az új városvezetéstől?