Felelőtlenség-vállalás

Újabb felelőtlenséget akar vállalni a kormány, ezúttal (újfent) a sokat vitatott egységes bértörvény ügyében.

Hiszen amikor azt mondja, hogy felelősségvállalással kívánja elfogadtatni az elméletileg szükséges, gyakorlatilag azonban igencsak foghíjas és vitatható jogszabályt, maga is tudja, hogy jelenlegi formájában parlamenti vitán keresztül nem fogadtatható el, felelősségvállalása tehát nem más, mint futás a felelősség elől.

A hazai procedúra így egyszerű: Boc úr ma (kedd) délelőtt ismertette a szöveget a honatyák előtt, punktum, ez van, ezt kell szeretni, javaslatokat nem lehet tenni, szavazni sem kell, a törvény elfogadottnak tekinthető, ha három napon belül az ellenzék nem nyújt be a kormány ellen bizalmatlansági indítványt.

Ami akár bátorságnak is tűnhet a kabinet részéről, holott szemmel látható gyávaság a vita kizárása. A végrehajtó hatalom csak abban reménykedik, hogy az ellenzék gyenge, megosztott, képtelen megbuktatni a kormányt.

Amiben van valami, hiszen a liberálisok és a szocialisták újabban olykor jobban eszik egymást, mint a hatalmat, a tőlük elidegenedett RMDSZ-re is igencsak kígyót-békát kiáltanak, holott tudniuk kellene, hogy a hazai magyarság ereje nélkül ma aligha alakítható tartós román kormány, ha tehát a Băsescu–Boc-rezsim megdől, az RMDSZ államférfiúira és politikusaira is számítani kell.

Legalábbis akkor, ha az elkövetkező hónapokban nem oszlik meg még jobban a hazai magyarság, aminek Bukarestben sokan tapsolnának, s ennek a veszélye, sajnos nem kizárt.

Gondoljunk csak arra, hogy mennyi bírálat éri az RMDSZ-t azért, mert továbbra is tűri a megszorító intézkedéseket, vagy Tőkés új pártjára, s arra, hogy Markó tavasztól már nem vállalja az elnöki tisztséget.

Hétfőn a két ellenzéki párt látszatra kezet adott ugyan egymásnak a közös cselekvésre, egy bizalmatlansági indítvány benyújtására, az esti órákban azonban már külön utakon jártak: míg az ifjú szocialista vezér elment a Cotroceni palotába „az ördöggel tárgyalni”, a liberális Antonescu ismét levegőnek nézte az államfőt.

Bonyolította az ügyet a keddi parlamenti ülésen, hogy az ugyancsak sokat vitatott oktatási törvény felelősségvállalással történő elfogadását ismét napirendre tűzték, ami újabb botrányt kavart.

Felelőtlenséggel azonban e felelősségvállalási maratonban nemcsak a hatalom bírálható, hanem azok is, akik hatalomra akarnak kerülni.

Hatalmi vágyuk ugyanis nagyobb a felelősségüknél.