Felirat vagy szinkron?

Elképesztő, mekkora felzúdulást okozott Victor Socaciu szociáldemokrata parlamenti képviselő javaslata arra vonatkozóan, hogy törvény mondja ki: minden, Romániában vetítésre kerülő, idegen nyelvű filmet szinkronizáljanak (románul: dublare). 

Mégpedig azért, mert a feliratos filmek a román nemzeti identitást veszélyeztetik, mivel sok, a román nyelvben idegen szót is átvesznek.  

Válaszként a filmszakmából tucatnyian, neves színészek, rendezők, producerek stb. utasították el vehemensen a javaslatot, egyesek Socaciu énekesi teljesítményére is epésen célozva. Ez azonban már a mellékes körítés, a lényeg: jogosult-e, kell-e a szinkron, vagy sem?

Európa egyes államaiban (Franciaország, Németország) kötelező, másutt nem, de gyakorlat. Ebből azonban Romániára nézve semmilyen következtetés nem vonható le.

Ha a romániai  magyar nézőt kérdeznék, a többség valószínűleg a kell mellett szavazna, hiszen megszokta, a nálunk fogható magyar tévéadókon alig-alig akad szinkronizálatlan film. Érvként azt mondaná: a magyar hanggal „ellátott” filmet kényelmesebb nézni, nem kell a (sokszor rosszul látható) feliratot silabizálni (hosszú szöveg esetén gyakran a felirat felét sem lehet elolvasni) – szóval a felirat sok bosszúságot okozhat.

Igen ám, mondják a feliratozás hívei, de valóságos szentségtörés egy nagy színész eredeti hangját egy másik, nála sokkal kisebb kaliberű színész hangjával helyettesíteni, ezáltal – az egyik legismertebb román színész szerint – a művészi élmény 25 százaléka elvész. Az egyoldalú érvelésben azt nem teszik hozzá: legalább ennyi elvész a művészi élményből, ha a néző a színészi játék, mimika figyelése helyett a szöveget böngészi. Meg azt sem, hogy a román filmszakmában a játékfilm-szinkronizálásnak nincs hagyománya (magam, gyermek-rajzfilmen és dokumentumfilmen kívül sohasem láttam románra „duplázott” külföldi alkotást, így a felirat mellett érvelők talán nem is tudják, hogy szinkronizálni nagyon jól is lehet. (Bizonyára sokan ismerik a magyarul a Két kőkorszaki szaki néven futott amerikai rajzfilmsorozatot, amelynek szövege sok lóhosszal verte az eredetit, meg pláne a román, feliratos, fordítást – igaz, egy zseniális magyar fordító-átköltő jóvoltából.)

Ami jó érve a feliratpártiaknak, hogy az idegen nyelvet tanulókat (főleg az angolt, hisz silány amerikai filmek dömpingjével szembesülünk a tévécsatornákon) segíti a szinkronizálatlan film. Valóban, vannak rá pozitív példák. Minthogy azonban Romániában évtizedek óta vetítenek ilyeneket, a lakosság egy részének legalább gagyognia kellene angolul, de ezt a fiatal korosztályon kívül nemigen tapasztalni. A szinkronpártiak viszont azzal vághatnának vissza, hogy a külföldi filmeket román szöveggel az analfabéták is megértik…