Feljelentés

Valamikor, úgy jó évtizede, Arad akkori alpolgármestere egy sajtótájékoztatón azt mondta: a város közlekedési gondjaiért az Osztrák–Magyar Monarchia a hibás, mert túl keskenyre építtette az utcákat. 

A kijelentés némi megdöbbenést váltott ki néhány újságíróból, mások szemmel látható elégedettséggel nyugtázták: lám, nem mi, maiak vagyunk felelősek, a múlt átkos öröksége taszított bajba bennünket.

Aztán kiderült, hogy az alpolgármesternek talán nem legrátermettebb, de egyébként gerinces és jó humorú politikus tréfából nyilatkozott így, s azt akarta érzékeltetni: nem tudunk jól gazdálkodni azzal, amit az elődök úgy másfél évszázadról korábban ránk hagytak.

Arad ugyanis, mai városszerkezetében, viszonylag fiatal, és számos régi erdélyi városhoz képest kedvezőbb struktúrával rendelkezik.   

Ez a történet ugrott be, amikor a napokban az Országos Pénzügyi és Adóhatóság (ANAF) alelnöke arra a kijelentésre reagált, amit korábban a Pénzügyminisztérium államtitkára tett: azok a románok – lehetnek azok persze magyarok vagy más nemzetiségűek is –, akik bejelentést tesznek az adóhivatalban magánszemélyek vagy cégek adómegkerüléséről, adókedvezményeket vagy más juttatásokat kaphatnak, ugyanúgy, mint más országokban.

Egyesek szerint ez azt jelenti: a köznép igazságérzete érvényesül.

Mások szerint: az árulókat (mint majdnem mindig a történelem folyamán) megfizetik.

A pénzügyminisztériumi hivatalnok kifejtette, Svédországban anyagilag ösztönzik a polgárokat, hogy bejelentést tegyenek szomszédaik, ismerőseik vagyonáról, egyes cégek forgalmáról. Egyesek meg is teszik.

Igaz.

Ám, tette hozzá: a feljelentők rendszere működhet más országokban, de ehhez szükség van egy adott állampolgári öntudatra. Azokban az országokban a feljelentések mennyisége „nagyon kicsi, és többnyire véletlenszerű”, de ott egészen más az adózási öntudat is. Nálunk sorba állnak majd az emberek, hogy megtegyék a bejelentést, utána pedig sorba állnak, hogy felvegyék a juttatást. „Gyakorlatilag nem hiszem, hogy felkészültünk erre” –, fejtette ki az adóhivatal alelnöke. Egyszerűen: nincs rá ember, nincs hozzá apparátus.

A továbbiakban tessék figyelni, mi lesz az alelnök úr sora. Lehet, hogy eltűnik majd a süllyesztőben. Nem mindig kifizetődő az igazságot – de legalábbis magánvéleményt – kimondani.