Fizetésemelés

Háromszorosára nőttek a fizetések! Már augusztus elsejétől! Sürgősségi kormányrendelettel! A tegnap leköszönt ideiglenes miniszterelnök vállalja a felelősséget az emelésért, és a lábadozónak sincs kifogása ellene.

No persze nem mindenki, csak az ország legfőbb szereplői dörzsölhetik elégedetten kezüket e hírre. Az államelnök és tanácsosai, a miniszterelnök és persze helyettese, a miniszterek, a titkosszolgálati vezetők stb., egyszóval az ország elitjének krémje.  

És tette ezt az ideiglenes miniszterelnök (aki egyébként lépésével saját magának is kedvezett!), mert szerinte „elfogadhatatlan, hogy egy államelnök a hónap végén csak 1500 eurót kapjon”, vagy hogy „egy miniszternek kisebb legyen a fizetése, mint beosztottjának”.

Az államelnök bölcsnek nevezte az emelést (igaz, szerényen a miniszterekre hivatkozott) és hatékonynak a korrupció megelőzésében. (Most már nyugodtan alhatunk: a korrupcióellenes küzdelem ilyenszerű kiterjesztésével minisztereink, magas rangú közméltóságaink a becsületesség mintaképei lesznek!)  

Mindig meghatódom, valahányszor politikusaink „elsírják”, hogy milyen rosszul vannak megfizetve nyugati kollégáikhoz képest. Hisz lám, érzékelik az itt és ott különbségeit. És tesznek is ellene… Különleges nyugdíjakkal biztosítják be időskorukat, megemelik juttatásaik összegét…

Sanyarú sorsuk felől győzködik a választópolgárt, elfeledve azt az apróés elhanyagolható tényt, hogy ebben az országban, amelyet ők vezetnek, kormányoznak, ahol ők hozzák a törvényeket, MINDENKINEK a fizetése, nyugdíja, juttatása messze elmarad a nyugatiakétól. Az utcaseprőtől az orvosig, vagy egyetemi tanárig és kutatóig itt mindenki csak töredékét viheti haza nyugati kollégája havi fizetésének.

Eljátszom a gondolattal: mi lenne, ha…

…az államelnök, miniszterek, képviselők és szenátorok juttatásairól nem ők, hanem mi – akiknek szavazatai nélkül soha nem juthattak volna fel a ranglétra legmagasabb fokaira – döntenénk? Például havonta ki lehetne nevezni, teszem azt sorsolás útján, 1000, 10 000 polgárt, aki értékelje tevékenységüket. Mondjuk olyan közvélemény-kutatásszerűen. De lehetne külön Facebook-oldalt nyitni, ahol a tetszik, nem tetszik szavazatok döntenék el, hogy a minimálbér (mert annyit mondjuk szimpla napi megjelenésükért munkahelyükön megelőlegeznénk) hányszorosát érdemelték ki a nép szolgálatában tett önzetlen munkájukkal. Úgyis nagy divat manapság a Facebook! (Ha nem lenne, nem is tudom, hogyan osztanák meg velünk véleményüket, hivatalos vagy félhivatalos állásfoglalásaikat, ígérgetéseiket politikusaink.)

…az államelnök, miniszterek, képviselők és szenátorok juttatásainak évi emelését arányosan az előző évi országos jóléti mutatók emelkedéséhez vagy csökkenéséhez kötnénk?

…a polgármester, tanácsosok és általában a köz szolgálatában lévő kisebb-nagyobb ügyintézők aszerint kapnák fizetésüket, hogy mennyire elégedett a polgár teszem azt az utcák állapotával, a közvilágítással, a tisztasággal, a közterek rendben tartásával, netán egy-egy elvégzett és jónak átvett és kifizetett munka minőségével?

…az ügyfélt kiszolgáló köztisztviselő fizetése az ügyintézés gyorsaságától, pontosságától függne? Vajon hogyan változna az unott, mogorva, egyik helyről a másikra utasítgató, halogató aktatologató hozzáállása, ha tudná, hogy a tőle kilépő az ajtajánál lévő jó, kevésbé, rossz gombok egyikének megnyomásával alakíthatja bérét? És hogyan változna az orvos, az asszisztens beteghez való hozzáállása, ha borítékok csúsztatása helyett elégedett-elégedetlengombokat nyomogatnánk?

A „Mi lenne, ha…” játékot tovább lehetne folytatni. De minek?

E fene nagy demokráciában a politikus csak addig kíváncsi véleményünkre, amíg ki nem passzíroz belőlünk egy javára szóló voksot.