Fordítva építkeznek

A sivatag közepén egy macsó csávó szörfdeszkával a kezében sétálgat, találkozik két beduinnal, majd megkérdezi:

– Sziasztok fiúk, merre van itt a tenger?

– Tenger??? Hááát, jó 2-3 ezer mérföld.

–  Hű vazzeg! Ez aztán a tengerpart!

Na, ez jutott eszembe, amikor elképzeltem, mi a túrót kínálhat a vendégeknek az a 13 polgármesteri hivatal, amelyik pályázati pénzt kap „turisztikai információs központ” létrehozására? Mert az oké, hogy a fejenként leszakított 200 ezer euróból megépítik a központokat, de könyörgöm, ha betéved hozzájuk egy macsóalak szörfdeszkával, akkor mit mondanak neki?

Tessék elképzelni, hogy a 13 kiválasztott között van, például, Bátaszék. A múltkor útavató volt a faluban, ne röhögjenek, de négy és fél kilométer aszfalt érdekében a helyi ortodox pap öt percig prédikált a falu kereszteződésében, és most kapaszkodjanak meg, kijelentette, hogy Bátaszék végre csatlakozott Európához, mert ahol az aszfalt, ott megterem a kapcsolat. A faluban nincs tájház, nincsenek aktív kézművesek, nincs köztéri szobor, vonzalma a nulla alatt sertepertél, ha majd oda téved a nagy nyugat-európai turista, akkor max megcsodálhatja a négy kilométert és utána beülhet vedelni a kocsmába. De hasonló a helyzet a többi településsel is, ugyan miért menne valaki Csermőre, Felnakra, Bélhagymásra vagy Zabrányba? Kivétel lenne a sorból Kisiratos, amely képes lesz szerintem az irodán keresztül, magyarországi kapcsolatait kihasználva, egynapos programokkal csalogatni csoportokat.

Kis naivként úgy gondolom, turisztikai információs központot oda kell telepíteni, ahol a macsó szörfdeszkás bógert illik eligazítani a látnivalók sűrűjében. Ha Aradon a belvárosban található turisztikai információs központ aktivitásilag, felszereltségben, kínálatban, vonzerőben kimeríti a sóhivatal fogalmát, akkor ki miért döngetné a hasonló iroda termopán ajtaját, mondjuk Buttyinban?

Jó hazai módon megint fordítva építkeznek. Előbb kellene turisztikai kínálat, és majd utána programszervező, szálláshelykínáló, etető-itató, utaztató iroda, ahol a betévedő turistának bármit elintéznek egy gyors injekciótól egy általában zárva tartó emlékház kinyitásáig. Arad megyében, tetszik nekik vagy sem, az egyetlen vonzerő, amiért turistabuszok kitérőt tesznek, a Szabadság-szobrunk. Hiába létezik még több száz értékes, érdekes látnivaló, ha oda nem vezet rendes út, nincs a közelben egy tisztességes fogadó, nincsenek prospektusok, senki nem szervez tematikus túrákat. Arad teljes mértékben hiányzik Európa kulturális-történelmi útvonalairól.

Külön téma lenne, hogy az EU mire, miként ad forrásokat, hát, ha én osztanám a pénzt, akkor egy-két kivételtől eltekintve turisztikai központra egy eurót sem adnék, előbb rákényszeríteném az országot, hogy saját erejéből maga tegye meg az első lépéseket.