Forgatókönyvek

Olyannyira unja már a hazai – ezerszer és ezerszer becsapott – polgár a politikát, olyannyira tele van vele a hócipője, hogy már olyankor sem figyel oda jelenségeire, amikor azok jobbulást, változást ígérhetnek.

E közöny érthető, szociológiailag is magyarázható, ám veszélyes lehet, hisz oda vezethet, hogy a jövőt ígérő szcenáriumokat (továbbra is) titkos és gyanús laboratóriumokban írják, mégpedig ugyanazok, vagy majdnem ugyanazok a perszónák, akik a rendszerváltás álarcában tönkretették az országot.

És oda is vezethet, hogy az új szcenáriumok forgatásával, szereposztásával is egy letűnt korszak túlélőit, vagy az őket utánzó fiatalokat bízzák meg.

Ha megkérdezünk tíz járókelőt az utcán arról, hogy hallott-e az új liberális–konzervatív szövetségről, vagy arról hogy e jobboldali pólus a baloldallal, a szociáldemokratákkal is összefogna egy új parlamenti többség létrehozása érdekében, aligha találnánk olyan informált embert, akik tudják, miről van szó.

Nagy a bizonytalanság, a sokféleség, a kérdőjel az RMDSZ szerepének megítélésében is, hiszen az érdekvédelmi szövetségnek már vannak kisebb, konkurens testvérei is, nem beszélve arról, hogy, a kormányszerep jelentős erodálást jelentett, vagy arról, hogy már a román társadalmi erők is úgy tekintenek az RMDSZ-re, mint amelytől Románia sorsa függhet, nemcsak az erdélyi magyarságé.

Nemcsak ellenzéki körökben születnek azonban új szcenáriumok, a Băsescu-csoport sem rest, akkor is át akarja venni a kezdeményezést, ha számára már minden kötél szakadni fog.

Egy ilyen valószínűsíthető terv szerint júniusban előrehozott általános választások lesznek hivatottak megmenteni a jelenlegi hatalom magját.

Vannak, akik már tudni vélik: mivel a Boc-kormány népszerűtlensége elérte a mélypontot, a schengeni visszautasítás (kudarc) után Băsescu feláldozza mostani hű szolgáját, s miután a parlamentben, az előírások szerin kétszer megkísérel új kabinetet létrehozni, ami nem fog sikerülni, az államfő feloszlathatja a parlamentet, s júniusra kiírhatja az előrehozott választásokat.

Addig ugyanis a még egymással rivalizáló-tárgyaló ellenzék nem tud annyira megerősödni, hogy veszélyeztethesse a Băsescu-csoport hatalmát.

Tetszik, nem tetszik, e politikai pókerjáték akkor is folyik, ha mi nem figyelünk rá, pedig ismét mi lehetünk a vesztesei.