41. alkalommal gyűltek össze Davosban a szerdától vasárnapig tartó Világgazdasági Fórumon a nevesebbnél nevesebb vendégek – harmincnál több állam- és kormányfő (köztük Medvegyev orosz elnök, aki a moszkvai merénylet után is szakított időt az ottlétre), közel másfélezer vezető üzletember, sok jegy- és nagybank elnöke, az ENSZ-főtitkár, az amerikai pénzügyminiszter: szóval majdnem mindenki, aki számít a világ üzleti életében.
Pedig hát nem aprópénzért lehet megjelenni, az idei díszvendég Japán miniszterelnökének ingyen szusi-partija sehol a világon nem kerül többe – ám igaz, nem is aprópénzről folyik a szó. A Thomas Mann Varázshegyében is megörökített híres téli-nyári üdülőközpontot, pontosabban annak évente megrendezett fórumát a „világ legfontosabb kapcsolatépítő eseményeként” is emlegetik, mert sehol másutt nem találkozik egyszerre ennyi befolyásos politikus, pénz- és üzletember, közgazdász, újságíró, mint éppen ott. És noha kötelező érvényű határozat nem születik Davosban, azért arra nagyon figyel az üzleti élet, ami ott, illetve előtte és utána elhangzik.
Előtte pár nappal neves gazdasági és bankemberek azt jósolták: a világ 2030-ig hosszú távú növekedési spirálba kerül, amilyet eddig mindössze kétszer produkált az emberiség a XVIII. század óta: az I. világháború előtti négy és a II. utáni mintegy három évtizedben. Számszerűsítve: 2030-ig a világ GDP-je a tavalyi 62-ről 143 trillió dollárra emelkedik. Némi egyensúlyhiba, hogy a növekedés nagy része Kínához és Ázsiához fűződik, de e forgatókönyv szerint Amerikában és Európában is erőteljesebb lesz a növekedési ütem az eddig becsültnél.
Pesszimistább – józanabb? – üzletemberek és közgazdászok szerint viszont vannak bőven aggodalmak: az európai államok adósságválsága, a magas munkanélküliség (a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint idén a világban a 203,3 millió munkanélküli alig lesz kevesebb a tavalyi 205 milliónál, s különösen aggasztó a 15–24 évesek helyzete), aztán ott van a kínai ingatlanlufi, az élelmiszer-árrobbanás, a nemzeteket gyötrő „kiégési szindróma”, amiről a Világgazdasági Fórum elnöke beszélt és sok más súlyos gond. Davost nem kell a témahiánytól félteni…
Hozzászólások