Fű alatt

Gumicsontot faragtak a civilek, polgármesteri hivatalok, prefektúrák a hallucinogén, pontosabban tudatmódosító növényi szereket forgalmazó boltokból, meg az egész cirkuszból. 

Zsinórban háborodtak fel az intézmények, civilszervezetek, s ehhez remekül megtrágyázott fészket találtak a médiában is, nem véletlen, hogy most mindenki be akarja záratni ezeket a boltokat, mert szegények azt hiszik, hogy akkor egy csapásra megoldódik a gond, a fiatalok pedig másnap makkegészségesen hörbölik a tejet, ők pedig mekkora jótéteményt vágtak a társadalom nyakába, alhatnak nyugodtan.

Marhaság. Először is, mert bezárással, tiltással semmiféle hasonló probléma nem oldható meg. Ha a gyerektől elzárják a családi pornófilmet, attól még tizenévesen simán fújja a Káma Szutra első ötven fejezetét. Amerikában is volt szesztilalom, mégis vedeltek az emberek, csak drágábban és még nagyobb profitot vágtak zsebre a szállítók. Ugyanez a helyzet a tudatmódosító növényi szerekkel, amelyeket a füves boltok árusítanak. Csak zárójelben: az „etnobotanikus” megnevezés románul is hibás, magyarul meg kész nyelvgyilkosság.

Szóval, kiderült a közelmúltban, hogy Aradon már csak két ilyen füves bolt létezik, és civilek, intézmények sikítva követelték azonnali bezárásukat, de még városi tanácsi határozatot is akarnak a betiltásukról.

Ezen csak röhögni lehet. Ma megtiltasz százfajta fűkeveréket, holnap átcsomagolva, más néven már kétszáz kerül a polcokra. Ma bezársz két boltot, holnap négy teásüzletben fogják kínálni, ismétlem, más néven, más összetétellel. Ráadásul a kampánnyal maguk a sikítók csináltak ingyenreklámot a füveknek, azóta egyre több fiatal próbálja ki, az online vagy sarki kereskedelem dübörög, a dílerek zsebe hízik, a szülőké sorvad, hisz a gyerek egyre több pénzt kell szerezzen-lopjon hozzá otthonról.

A jelenséget megfékezni képtelenség, legfeljebb csillapítani, némiképp korlátok közé szorítani lehetne, ezért én ellenzem a teljes tiltást. Mert az eredmény világos: a hatóság körbe-körbe futkározik a saját farka után, de sosem kapja el. Tiltások, fölösleges sikítások helyett a civilek is inkább a felvilágosító munkával foglalkoznának az iskolákban, mert csak itt, és persze otthon lehet megfogni a dolgot.

Amúgy számomra rém álszent ez a „gondoskodás” a fiatalok érdekében, hisz furcsa módon mindenki szőnyeg alá sepri a fiatalkori alkoholizmust. Nyolc-kilencedikesek mennek reggel piásüveggel suliba, hétvégi bulikon holtrészegre áztatják magukat, gyógyszerrel keverik, de erről mélyen hallgat a társadalom, pedig sokkal károsabb, mint az alkalmi füvezés egy hétvégi rövid, izomlazító szárnyalás érdekében. Nem véletlen egyébként, ilyen a társadalmi beállítottság: piával módosíthatja tudatát a fiatal, „attól férfiasodik a gyerek”, na de fűkeveréket ne nyeljen.

Az is idétlenség, hogy „helyi szinten” akarják megoldani. Prefektúrának, városi, megyei önkormányzatnak semmi köze ahhoz, milyen növényi kotyvalékokat hányan forgalmaznak a helyi boltokban. Erre országos szabályozás kell, vannak illetékes, ellenőrző hatóságok, de ismétlem magam, lehetetlenség betiltani, akkora a variációs lehetőség.

Akárcsak a cigizést, piászatot, el kell fogadni társadalmi jelenségnek a tudatmódosító növényi keverékeket. Mert amióta világ a világ, az ember gyakran menekül kábulatba a gondok elől. Mind a gyerek, tini, mind a felnőtt.