Füstfelhők Európa fölött

A címet, bevallom, egy magyarországi honlapról, a Világgazdaságban megjelent írásból tulajdonítottam el. Ami azzal indult, hogy Franciaország újranyithatja nemrég bezárt széntüzelésű erőművét.

Az egyiket, vagy többet, nem tudom.

A szén köztudottan a modern, iparosodott világ első igazi erőforrása volt.

Szénnel fűtötték Angliában az első, ipari célokra hasznosítható gőzgépet, szén hajtotta a világ legelső vasúti mozdonyait, azzal működtek a világ legelső – szél hajtotta, az idő- (illetve szél-)járás viszontagságainak jóval kisebb mértékben kiszolgáltatott – gőzhajói is.

A szénre alapozó korszak forradalmat indított el a XIX. században az iparban, közlekedésben, az egész társadalomban.

A régi, idős aradiak – meg más városbeliek, szerte Romániában, meg tán Európában – emlékezhetnek az 1970-es évek elejére, közepére (hogy régebbre nem menjek vissza, amelyekre már alig vannak szemtanúk), amikor napfényes téli reggeleken jól megfigyelhető (sajátos illattal társuló) füstfelhő lebegett a város(ok) fölött. Hát persze: a lakosok többsége még fával és szénnel fűtött.

A fa is füstöl, a szén még inkább. S a füst ugyan üdvös lehet sok mindenre (pl. kolbász, sonka, hal, egyebek évszázadok óta ismert és használt tartósítására, bár csak bizonyos fafélékkel), újabban bebizonyosodott, hogy kártékony, jelentősen hozzájárul például a Föld klímájának felmelegedéséhez, aminek áldatlan hatásait már most is tapasztalhatjuk. És hol vagyunk még a végétől?

A jelenlegi orosz–ukrán – az átlagember számára pénzben kifejezve felfoghatatlan mértékű pusztulásokat okozó háború, hogy az emberi veszteségeket ne is számoljuk – egyik következménye a címben említett füstfelhők megjelenése Európa fölött.

A mai világ mélységesen energiafüggő; ha az energiaellátás (kőolaj, földgáz) egyik napról a másikra megszűnne (apokaliptikus nézet, természetesen), a harmadik-tizedik-harmincadik, vagy többedik napon ellenőrizhetetlen káosz törne ki.

Részletezhetném, de eltekintek tőle, bárki elképzelheti, mi volna, ha csak pár napig szünetelne egy városban, akár faluban a villanyáramhoz kötött vízszolgáltatás, egy tíz- (vagy ötven-) emeletes városi tömbházban a lift leállása, ha nem járnának a vonatok, nem jutna üzemanyag a gépkocsikba stb.

Egy ország felelős kormányának feladata a felmerülő problémák megoldása.

Aztán vagy képes rá, vagy nem.

A pillanatnyi megoldás némelyek szerint visszatérni egy évszázados hagyományra – a gáztüzelésű, kisebb szennyeződéssel járó erőművek helyett például, jobb híján – a széntüzelésűekre. Primitívebbek, szennyezőbbek meg minden, de legalább működőképesek. Még az olyan helyeken is, mint Franciaország, amely, köztudottan, villamosenergiájának nagyon tekintélyes részét atomerőműveiből fedezi.

Visszatérve a kiindulópontul szolgáló jelenlegi helyzetre: a világ nagyjainak, bölcseinek nincsenek igazán okos, életképes megoldási elképzelései az energiaellátást illetően (sem).

Arra sem, hogyan lehetne eloszlatni, záros határidőn belül, Európa és a világ égboltja felől a valós és jelképes füstfellegeket. Amelyek kétségkívül kártékonyak, de hát a fuldokló a szalmaszálba is belekapaszkodik.

Hogy segítségével képes lesz-e a partra evickélni, majd kiderül.

Pillanatnyilag, sajnos, marad a füst Európa ege fölött.