Futóbolondok és egyéb furcsaságok

Reggel van, várom a buszt a Keletinél, dolgozni megyek. Fél nyolc és már 29 C-fok. Környezetkímélő, új, kék busz jön, csöndes kényelmes, légkondicionált. Már majdnem az összes busz ilyen Budapesten. Felszállunk, a busz első negyede üres, egyetlen ember üldögél egy egyszemélyes ülésen. Boldogan dobom le magam a mögötte lévő helyre. Két perc múlva már tudom, miért üres a busz eleje. Az előttem ülő hajléktalan és szatyrai olyan bűzt árasztanak, hogy a görény elszégyellné magát. Felugrom, arrébb megyek, inkább állok.

Araszolunk a Rákóczi úton. Van ugyan buszsáv, de amióta a biciklisták is ott kerekezhetnek, semmi haszna. Két-három kerékpáros is andalog előttünk, megelőzhetetlenül, félreállíthatatlanul, pofátlanul. A sofőr káromkodik, az utasok mérgelődnek, mindenki siet, el fogunk késni. Ám a kerékpáros manapság szent állat Budapesten, mint Indiában a tehén. A biciklizésnek kultusza van, állítólag egészséges, és a városi polgárnak kell a mozgás. Persze, csak nem a benzingőzben, a csúcsforgalomban, hacsak nem gázmaszkban teker az illető.

Át a Dunán. Itt már futók is vannak. A bedugult híd járdáján lihegnek, így nagyobb slukkokat vesznek magukhoz a kipufogógázból. Mert ellenállhatatlanul terjed az egészség kultusza, a fél város futóbolond. Minden hét végén valakik futóversenyt rendeznek – persze mindig a belvárosban –, aminek következtében egész nap össze-vissza közlekednek a buszok, trolik a lezárások miatt. A hatalmas, sétányokkal átszőtt Népligetben csak a részeg hajléktalanok lézengenek és hevernek a padokon. De ők legalább jó levegőt szívnak.

A megrögzött, minden ellen tiltakozók is találtak maguknak újabb okot a tiltakozásra. Mindennapos téma a Liget-projekt. Valójában senki sem tudja, hogy csak felújítják, vagy teljesen újjáépítik a Közlekedési Múzeumot, hogy mi lesz a lebontásra ítélt Petőfi Csarnok helyén, és kivágják-e vagy átültetik a fákat? Mindennap újabb nyilatkozat születik az ügyben, közben néhány tíz tiltakozó már nemcsak ligetvédőnek, de országvédőnek titulálja magát, ott sátoroznak a Városligetben – esküszöm, tiszta Hawaii... A rendőrök naponta többször is odamennek – úgymond zaklatni őket –, de semmi sem történik. A bontások elkezdődtek, aztán leálltak, mert állítólag kiderült, azbesztet tartalmaz az építési törmelék és veszélyes az egészségre. Hurrá, ismét van mitől rettegni!

Mindenki ingerült, agresszív, a hőség és az átvonuló frontok megviselik az embert, nem mellékes az sem, hogy ismét felásták a fél várost, mint minden nyáron, a felújítások miatt teljes a közlekedési káosz Budán. A buszon ötpercenként ismétli a hangosbemondó: „Az okozott kellemetlenségekért szíves elnézésüket kérjük! Köszönjük!” Ne köszönd, pokoli dühösek vagyunk!

Nyár van, kánikula és fesztiválszezon, Forma–1 és Sziget Fesztivál, tele van a város külföldiekkel, akik elveszve bolyonganak a felásott utcák, a pótlóbuszok, a lezárt hidak fővárosában.

Budapest valóban gyönyörű – annak, aki nem itt lakik, csak látogatóként fordul meg nálunk…