Genug

Elég volt az egyoldalú költségvetési átirányításokból. Georg Fahrenschon, Bajorország pénzügyminisztere hétfőn beadvánnyal fordult a német alkotmánybírósághoz, melyben a jelenlegi költségvetési rendszer gyökeres megváltoztatását követeli. 

A bajor kormány által támogatott elképzelést két szomszédos tartomány, Baden-Würtenberg (a történelmi Svábföld) és Hessen (Frankföld) is támogatja. A három gazdag dél-német szövetségi tartománynak elege lett abból, hogy évről évre saját többletéből a szegényebb tartományoknak juttasson. Melyek nemcsak az egykori NDK területén találhatók, hanem a volt NSZK-ban is, mindenekelőtt a hagyományos nehézipar válsága által erősen sújtott Nordrhein-Westfalen (Északrajna-Wesztfália) és Saarland. A tehetős déli tartományok – melyekben mindenütt a jobboldali erők kormányoznak – számára betelt a pohár, s immár hivatalosan is azt mondják: elég. Vagy német eredetiben: genug!

Hogy lesz-e valami az elképzelésből, vagy sem, azt még korai megjósolni. Valószínűleg a német politikai kultúrának megfelelően szövetségi szinten, a berlini országos kormány bevonásával találnak tárgyalásos megoldást, s átszervezik a szövetségi tartományok közötti költségvetési átutalások mechanizmusát. Mely alighanem csökkenti a gazdag tartományokból a szegényebbek felé irányuló átutalásokat, de nem szünteti meg teljesen. München (Bajorország), Stuttgart (Baden-Würtenberg) és Frankfurt (Hessen) közös üzenete azonban jelzésértékű, nemcsak Németországban. A szegényebb vidékek ne másoktól várjanak el támogatást szegénységükre hivatkozva, hanem saját maguk keressenek megoldást. A szolidaritás elfogadható egy bizonyos ideig, a tehetősebbek támogatják a fejletlenebbek felzárkózását, de nem a végtelenségig.

Németország immár az EU-s pénzügyi átirányítások ellen is egyre jobban morgolódik. Mert a helyzet uniós szinten sem különb: a gazdag országok – élén Németországgal – immár évtizedek óta támogatják a szegényebbek felzárkóztatását. Euró-milliárdokkal. S évtizedek óta a felzárkózás csak vágy marad, hiszen Dél-Olaszország, Görögország, vagy Portugália továbbra is szegények maradtak. Kétségtelen, Spanyolország és különösképpen Írország az ellenkezőt bizonyító példa, ahol a pénzügyi támogatás valós fejlődést eredményezett, viszont az összkép ettől még nem változik lényegesen, a mérleg továbbra sem kiegyensúlyozott, s a gazdagok egyre inkább úgy vélik, hogy a déli és keleti uniós tagországok rajtuk élősködnek, szegénységükre és elmaradottságukra hivatkozva. Főleg, hogy még a rendelkezésükre bocsátott pénzt, az uniós alapokat sem hajlandók felhasználni (Románia például 4 év alatt csupán 7%-ot! hívott le), vagy ha le is hívják, komoly a gyanú, hogy másra használják fel, azaz a helyi ügyeskedők zsebébe vándorol (lásd Bulgária, Görögország, vagy az olaszországi Szicília esetét).

A gazdasági válság pedig csak fokozza eme szemléletet. Frau Merkel, miért kell nekünk fizetni a görögök, írek, spanyolok, portugálok, románok, bolgárok stb. felelőtlenségéért? Athén, Lisszabon vagy Bukarest akkora nyugdíjat folyósítsanak állampolgáraiknak, akkora állami szektort tartsanak fenn, amennyit saját gazdasági teljesítményük megenged. Dublin, pedig akkora garanciát adjon az Írországban működő bankoknak, amennyit ki is tud fizetni. Mert az egyre felháborítóbb, hogy mindezek takarójuknál tovább nyújtózkodnak, s a különbözetet a németek megtakarításaiból fizetik.

Amennyiben Németországban már az országon belüli költségvetési támogatási rendszert kérdőjelezik meg, a hasonló EU-s mechanizmus gyökeres átgondolása aligha késhet sokat. Főleg, amikor a nyugati politikusokra nehezedő belföldi lakossági nyomás egyre számottevőbb. Jó lenne, ha a keleti és déli uniós tagállamok szem előtt tartanák ezt.