Geopolitikai választás Moldovában

Kelet vagy Nyugat, Európa vagy Oroszország? A vasárnapi moldovai választás sokkal több volt egyszerű parlamenti választásnál, a Pruton túliak országuk hosszú távú sorsáról döntöttek.

A választás jelentős geopolitikai súlyát leginkább a külföldi nagyok mozgósítása bizonyítja. Korábban az európai fővárosokban jóformán tudomást sem vettek Moldováról, most viszont nehézsúlyú európai politikusok egymásnak adták a kilincset Kisinyovban. Az Ukrajna elleni orosz agresszió nyomán Európa is hajlandó felkarolni a parányi országot, Moldova geopolitikai jelentősége felértékelődött, Kisinyov ezért vált a nehézsúlyú európai vezetők zarándokhelye, EU-s tagország állam- és kormányfői látogattak el személyesen a moldáv fővárosba, Ursula von der Leyen többször is, s valamennyien teljes körű támogatásukról biztosították Maia Sandut.

Mintegy a moszkvai nyomulás ellensúlyozására. A Kreml ugyanis apait-anyait bedobott, hogy befolyási övezetébe tartsa Moldovát, gusztustalan Európa-ellenes lejárató kampányt folytatva Maia Sandu és az EU-párti erők ellen. Bőséges finanszírozást biztosít minden EU-ellenes alakulatnak, főleg a korrupcióért elítélt, s a börtönbüntetés elől Moszkvába menekült Ilan Șor hálózatán keresztül.

Maia Sandu államelnök és pártja ugyanis egyértelműen a nyugati orientációt szorgalmazza. Korábban a kisinyovi vezetők vagy nyíltan oroszpárti pályára helyezték Moldovát, mint például Igor Dodon és Vladimir Voronin, vagy hintapolitikát folytattak Oroszország és a Nyugat között, anélkül, hogy elkötelezzék országukat egyik mellett is. Sandu az első, aki öt éve egyértelműen a nyugati orientációt választotta, és elszántan kitart mellette. Kisinyov és Kijev kéz a kézben halad Nyugat felé, bő két évtizedes késéssel a többi volt szocialista országhoz képest. Korábban ugyanis nem volt meg az ehhez szükséges politikai akarat és társadalmi támogatottság.

Vasárnap a moldovaiak egyértelműen a nyugati orientációt választották, az Európa párti erők fölényes győzelmet arattak, miközben a nyíltan, vagy burkoltan oroszpártiak csúfosan leszerepeltek. Lényegében megismétlődött a tavaly őszi helyzet, amikor Sandu kettős győzelmet aratott, megszerezvén második államelnöki mandátumát, illetve népszavazáson – hajszálnyival – elnyerte a lakosság támogatását az EU-s csatlakozáshoz. Akárcsak tavaly, a mérleg nyelvét a jobb megélhetésért külföldre kényszerült, tekintélyes moldovai diaszpóra billentette át, neki köszönhető a nyugati integrációt szorgalmazó győztes párt abszolút parlamenti többsége. Vagyis azok, akik személyesen már megvalósították az uniós integrációt, nagyrészt román útlevéllel. 

Végül is személyi és szellemi szinten az EU-s integráció már évek óta javában zajlik. 34 évvel a Szovjetunió összeomlása után a hatalmas kommunista birodalom emléke egyre halványul, a 45-50 év alattiaknak jóformán semmilyen személyes tapasztalatuk nincs róla. A többi volt szovjet köztársasághoz fűződő kapcsolatok folyamatosan gyengültek, a gazdasági kötelékek gyakran meg is szűntek a szocialista ipar összeomlásával. Manapság Moldova exportjának közel háromnegyede az EU-ba irányul, s csak kevesebb, mint 10% Oroszországba, kevesebb, mint a háború sújtotta Ukrajnába! Szovjet pionír-táborok sincsenek többé, egyre kevesebb moldovai fiatal tanul oroszországi egyetemeken. Közben a Romániához és Európához fűződő kapcsolatok jelentősen megerősödtek. Manapság sokkal több a moldovai vendégmunkás az EU-ban, mint Oroszországban.

A nemzedékváltás egyértelműen megmutatkozott az urnáknál is, az EU-pártiak nemcsak a diaszpórában, hanem az otthoni városokban – mindenekelőtt Kisinyovban – és a fiatalabb nemzedék körében arattak sikert, míg az oroszpárti erők inkább kisebb településeken és az egyre fogyatkozó szovjet-nosztalgikus idősek között érvényesültek.

A vasárnapi választás eredménye nyomán sokan felszusszantak a nyugati fővárosokban, Bukarestben és talán mindenekelőtt Kijevben. Egy Kreml-párti kormány Kisinyovban megakadályozhatta, sőt, elgáncsolhatta volna Sandu hosszú távú stratégiáját. Ezzel nemcsak Moldova sorsát befolyásolta volna, hanem Ukrajnáét is, amely kettős szorítóba került volna, ha a Kreml nyugatról, Moldovából, is nyomást tudott volna gyakorolni rá, főleg, hogy a szakadár transzdnyeszteri területen orosz katonák állomásoznak, „természetesen” illegálisan. 

A Románia és Ukrajna közé beékelődő két és fél millió lakosú, parányi kis ország éppen ezért értékelődött fel geopolitikailag.