Gödörben

Megáll az ember esze, hogy a román politikai elit még anno 2010-ben is milyen nagy szorgalommal veszi elő a magyar kártyát.

Az elmúlt napok eseményei több példát is szolgáltattak erre.

Az első annak a felháborodásnak a világgá kürtölése, hogy december elsejének tervezett budapesti megünneplése a Bukarestben kifundált formában akadályokba ütközött, az anyaországban ugyanis méltán tartották valóságos provokációnak azt az elképzelést, hogy a román nemzeti ünnepet a magyar Nemzeti Színházban koncerttel és állófogadással rendezzék meg, lévén, hogy Erdély Romániához csatolása teljesen más érzelmeket fajkaszt Magyarországon és Romániában.

Civilizált országoknál és népeknél a hasonló kényes történelmi megemlékezéseket előre látható incidensek és provokatív rendezvények nélkül is meg tudják oldani.

Másik példa: egy szatmári honatya interpellációja a kormány egyik magyar nemzetiségű államtitkára állítólagos ügyében, akit a sanghaji világkiállítás román pavilonjának rossz megszervezésével vádol, ami miatt menesztését is követeli. A fő vád az erdélyi magyar nemzetiségű államférfi ellen az volt, hogy a román pavilonban bizonyos Hargita megyei művészek magyarul is énekeltek, miközben Magyarország pavilonjában nem hallott román szót, pedig Magyarországon is élnek románok.

Egy harmadik példát a Nagy-Románia Párt folyóirata szolgáltatott, amely azt tartja megengedhetetlennek, hogy Székelkyföldön nemrég ünnepnapnak fogadták el a magyar szabadságharc és a 48-as forradalom kezdetének napját és a halottak napját is, ez utóbbit, mint köztudott, sem az ortodox egyház, sem a román állam nem ismeri el.

A túlhaladott nacionalizmus utóvirágzásának legszembeötlőbb példáját azonban továbbra is a román parlament szolgáltatja, ahol az elmúlt napokban a nevelési törvénnyel pingpongoztak, amely szinte csak egyetlen szempontból érdekli az urakat: az a szörnyűség, hogy a magyar gyerekek magyar iskolákban esetleg magyar nyelven tanulhassák Románia földrajzát és történelmét.

Mindezek láttán és hallatán újra és újra megáll az ész.

Már csak azért is, mert 2010-ben már, szerencsére, kevesen hiszik el a román többség részéről is, hogy a politika cinezett, szakadozott magyar kártyájával ki lehet vonszolni az országot abból a mély gödörből, melybe a jelenlegi kapzsi politikai osztály vezette.