Gondolatok az apokrif írásokról

Olvasom az írott médiában, a tévében egy kisfilmen látom is a közelmúltban (immár néhány évtizede) felfedezett apokrif ókori dokumentumokkal kapcsolatos kommentárokat. A kifejezést kevésbé ismerők számára pontosítok: az apokrif minősítést kapják az olyan írásos dokumentumok, amelyek tartalmát az egyház (vagy történelemtudomány) nem ismeri el, vagy azok hitelességét, eredetiségét kétségbe vonja. Jelesen most azokról az épen maradt vagy töredékes írott szövegekről (Holt tengeri tekercsek, de nem csak) van szó, amelyeket a múlt század vége felé fedeztek fel, és nevezték el többek között Fülöp, Mária Magdolna, sőt Mária evangéliumának is. Mindegyikben Jézus Krisztusról, az ő életéről, állítólagos családjáról (testvéréről, feleségéről, gyermekéről), tanításáról vannak bizonyos (feltételezett?, kitalált?) információk. 

Az említett dokumentumokat az ateista liberális és szocialista média munkatársai, a materialista filozófusok igyekeznek felhasználni támadási indokként a kereszténység ellen, a Krisztusba, mint Megváltóba, Isten fiába vetett hit megingatására.

Nem vagyok teológus, nincsenek alaposabb szakismereteim a témában, de nem is ilyen minőségben akarok a kérdésben állást foglalni. Tegyék meg azt szakemberként a keresztény egyházak hittudósai. Csak hithű keresztényként szeretném kifejteni a véleményem. 

Azt hiszem, minden keresztény testvérem egyet ért velem abban, a Megváltó azért öltött emberi testet, hogy életével, majd halálával és feltámadásával bizonyítsa a keresztény vallás alaptételét: az örök élet lehetőségét. Jézus Istenként is „eljátszhatta” volna a szerepét, de akkor a szenvedése, halála és feltámadása csak színjáték lett volna. Mert Isten (az Ige) örökkévaló, soha nem hal meg. Azért kellett gyarló emberként megszületnie, és halandóként végigélnie a neki megszabott életet, majd elszenvednie a halált is. 

Aki végigolvasta a Biblia újszövetségi részét, az bizonyára nem kétli, hogy Jézus Krisztus hús-vér emberként élte végig a földön töltött harminchárom esztendőt. Gyermekkorától felnőtt koráig. Éhes volt és táplálkozott, szomjas volt és ivott. (Még bort is!) Anyagcseréje volt, tisztálkodott, dolgozott nevelőapja mellett. Ha kellett hosszasan gyalogolt poros utakon településről településre. Volt, hogy megfáradt, elaludt. Mint minden földi halandó. Olykor idegenekhez is bekéredzkedett megpihenni. És hívő emberként gondjaival, kétségeivel maga is imádkozott, fohászkodott teremtő Istenéhez. Voltak emberi érzései, hiszen gyűlölte a templomot megszentségtelenítő kufárokat, pénzváltókat. De szeretett is. Kit jobban, kit kevésbé, még a tanítványai közül is. (Emlékezzünk, a Bibliában többször is szó esik a két hűséges, néven nem nevezett tanítványról, akiket Jézus különösen kedvelt. A tanítványok közül 

húsvét vasárnap ők szaladtak elsőként az üres, elhagyott sírhoz.) És megsiratta a halott Lázárt, de könnyet ejtett Jeruzsálem valamikor bekövetkező pusztulása miatt is. 

Ha elfogadjuk (hisszük), hogy Isten fia emberré vált, akkor miért háborodnak fel egyesek azon, hogy szerette Mária Magdolnát? Vagy Lázár leánytestvéreit? Miért rónak fel neki olyan szép emberi érzelmet, mint a szeretet. (Vagy szerelem?) Engem, még az a (nem bizonyított, az egyház által nem elfogadott) feltételezés sem háborítana fel, ha az egyik apokrif szövegben a Jézus felesége megfogalmazás igaznak bizonyulna. A házasság is hozzátartozik az egészséges, mindennapi emberi léthez, nem sért semmiféle etikai szabályt. (A római katolikus hitben a hét szentség egyike a házasság.) A férfiből és nőből alkotott család a keresztény egyház szerint a társadalom alapsejtje. Jézus gyermekként ezt a harmonikus családi együttélést tapasztalta szülőanyja, Mária és nevelőapja, József példamutatóan harmonikus kapcsolatában. 

Természetesen mindenben elfogadom a keresztény egyházi állásfoglalást az apokrif írásokkal kapcsolatban. Viszont a fentebb említett feltételezések akkor sem ingatnák meg hitemet (talán a keresztények többségének a hitét sem), ha az egyház netalán elfogadná igaznak azokat. Ha a dokumentumok elől eltűnne az apokrif minősítés.

Számomra, és remélem, minden hithű keresztény számára, minden korabeli írás csak bizonyíték arra, hogy Isten egyszülött fia emberként született és élt közöttünk kétezer évvel ezelőtt. És arra, hogy emberként halt kereszthalált, majd dicsőséges Istenként támadt fel a halottak közül.