Gyorshajtás, fáradtság

Az autóbalesetek, úgy látszik, elkerülhetetlenek – legalábbis gyakorlatilag. Elméletileg jó műszaki állapotú kocsival, minőségi és jól kijelzett, nem túl zsúfolt úton, tapasztalt, pihent és a szabályokat betartó vezetővel szinte nem is lenne baleset.

De hát elméleti állapotok csak elméletben vannak.

Nagylak közelében vasárnap emberéletet és súlyosan sérült áldozatokat követelő buszbaleset történt egy messzi külföldről hazatérő járművel. Az ok: gyorshajtás.

De miért kell túl gyorsan hajtania egy több országot átszelő, jó negyven utast szállító busznak, amelynek vezetői pár ezer kilométer után nyilván fáradtak? (A fáradtság pedig nem tesz különbséget a tapasztalt sofőr és a keveset autózó úrvezető között: mindkettőnek halálos ellensége.)

Mert szorítja a menetrend, szorítják a főnökök, mert érdeke minél hamarabb fordulni egy újabb járattal, mivel fizetése tekintélyes részét a napidíj teszi ki, vagy egyszerűen bravúroskodik.

Volt alkalmam látni felborult buszokat országút, egyszer éppenséggel nyílegyenes szakasz mellett. A sofőr biztosan elbóbiskolt, azért hajtott árokba, s borult fel járművével. A múlt héten – gyér forgalmú megyei mellékúton – személyautót láttam kerekeivel az ég felé. A fiatal vezető a túlzott önbizalomból származó sebességgel hajtott be a (kijelzett!) éles kanyarba. Túlélte, három társával együtt, rosszabbul is végződhetett volna.

A legnagyobb baj az, hogy nagyon sok – főleg kis tapasztalatú, fiatal – vezető túlzottan bízik önmagában, szuper kocsijában, könnyen belemegy kétes helyzetekbe, előzésekbe. (Az ittas vezetőről ne is beszéljünk, annyira minősíthetetlen.) Meglehetősen sokat autózom, számtalanszor látok hajmeresztő eseteket. Bizony mondom: ha rajtam múlna, köz- és önveszélyesség miatt sok tucat vezetői jogosítványt vennék el jó pár hónapra.  

Na mármost igaz: sokfelé túl szigorúak a sebességkorlátozások (olyannyira, hogy majdnem senki nem tartja be őket), régi, már fölöslegessé vált útjelző táblákat hónapokig kinnfelejtenek, van rossz útunk is bőven – a hatóságoknak is van mit tenniük a balesetek megelőzésére. A legtöbb azonban a gépkocsivezető felkészítésén, önismeretén és önfegyelmén múlik. Mélyen bele kell vésődnie a tudatába, hogy az autó és az országút veszélyes üzem, s ehhez mérten kell hozzájuk viszonyulni.